04.fejezet - Los Angeles

Olah!Sikerült meghozom a 4.részt.Kicsit unalmas lett ugyan, de remélem azért tetszik, és kapok pár kommentet.Bánkódva vettem figyelembe, hogy az előző részhez nem kaptam túl sok visszajelzést, pedig örültem volna neki.Persze, nagyon köszönöm azokat, amiket kaptam, de többre számítottam.Remélem ehhez már kicsit több érkezik majd és tetszik.Jó olvasást.:))

Elerie*

-Nem rég jelentkeztem egy tehetségkutatóba, ahová a temetés után hallott hangod alapján téged is beneveztelek. 
Ez biztos csak valami vicc. Erre a felvetésemre hivatkozva halk nevetésben törtem ki. Harry értetlen arckifejezéssel nézett rám, arra várva, hogy abba hagyjam.
-Várjunk. - hagytam abba a nevetést - Nem viccelsz?
-Nem. Erről beszéltem, amikor mondtam, hogy már nem tudnám nélküled végig csinálni. Aztán a temetésen meghallottam a hangodat és téged is beneveztelek.
-Őrült vagy. - mondtam nevetve - Úgy sem jutnék tovább.
-Egy próbát megér. - vont vállat - És amúgy is, ha már ott vagy, nem mindegy, ha megpróbálod? 
-Ki mondta, hogy elkísérlek? - kötekedtem
-Mert megígérted, hogy mindig mindenben mellettem leszel. - mondta büszkén 
-Hogy zajlik ez az egész? - kérdeztem értetlenül
-Rettentő egyszerű. Elmegyünk a válogatásra. Ha ott tovább jutottunk, megyünk a bootcampbe. Onnan már a zsűri házba jutunk, és, ha ott is bejutunk a legjobb huszonnégybe, jön az élő show. - mesélte lelkesen
-Mikor lesz a válogatás?
-Most szombaton.
-Holnapután? - fakadtam ki
-Nyugi, van időnk. Holnap utazunk.

-Ne sírj nagyi, visszajövünk még. - mondta nevetve Harry
-Tudom, de annyira büszke vagyok rátok. - szipogta boldogan
-Menjünk, mert még a végén lekéssük a becsekkolást és itt ragadunk. - engedte el Harry a nagyi kezét
Még utoljára megölelt mindkettőnket. Miután kiszabadultunk fojtó karjai közül, megindultunk a ház előtt álló taxihoz.
-Vigyázzatok magatokra! - szólt utánunk nagyi
Nagyon izgultam, de már iszonyú kíváncsi voltam ez egészre. Nem volt hosszú az út a repülőtérig, és amint kiértünk, az izgalmam fokozódott, pedig még fel sem szálltunk. Nem is pillangók repkedésének mondanám, sokkal inkább egy box meccshez tudnám hasonlítani azt, ami a gyomromban akkor épp lejátszódott. Félve követtem Harryt, majd helyet foglaltunk egymás mellett a gépen.
-Nagyon félek. - mondtam remegő hangon Harrynek
-A repüléstől, vagy a válogatástól?
-Lényegében mindkettőtől, de a válogatásra céloztam.
-Ne izgulj, menni fog. - karolta át a vállam
-Megpróbálok nem arra gondolni. - fújtam nagyot
A stewardess kérésére becsatoltam az övemet. A kétségbeesett arcom láttán Harry megfogta a kezem. Felnéztem rá, mire egy biztató mosolyt küldött felém. A gép lassan felszállt, ezzel a gyomromban lejátszódó mérkőzés ismét elkezdődött. Nem, mintha elmúlt volna, de eddig a pillanatig kicsit enyhült.
-Kedves utasaink! Elértük a kellő magasságot, kikapcsolhatják az öveiket és szabadon mozoghatnak a repülőgépen. - tájékoztatott minket a rádión keresztül a pilóta
Harry lassan elengedte a kezem, hogy kicsatolhassa az övét, közben pedig én is így tettem. Ahogy ezzel megvoltam, a kezemet ugyanúgy visszahelyeztem a karfára, Harry pedig megfogta a kezem. Értetlenül néztem rá, ő pedig csak mosolygott.
-Adhatok valamit a fiatal párnak? - mosolygott édesen a mellettünk elhaladó stewardess
Látszott rajta, hogy ez a muszáj, erőltetett munka mosolya volt. Mindenesetre nevetni kezdtem a félre értésén.
-Nem vagyunk egy pár.-magyarázta Harry - És én nem kérek semmit.El?
-Nem, köszönöm. - utasítottam vissza, majd elhaladt mellettünk
Harry felé fordulva ismét nevetésben törtem ki, a kezemet viszont még mindig fogta. Nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet, különösebben nem zavart.

-Elerie?! - rázogatott Harry
-Hm? - dőltem fel értetlenül
-Mindjárt szállunk, kösd be az öved. - mutatott a mellettem elterülő övre
Álmosan dörzsöltem meg a szemem, majd a két oldalamon lévő övért nyúltam. A hasam elé húztam, majd összepattintottam. A leszállástól is tartottam, amit valószínűleg Harry észre is vett, ugyanis megint a kezemért nyúlt. Nem figyeltem, de szerintem aludni is kézen fogva aludtunk. Megmosolyogtam a dolgot, majd éreztem, ahogy a pilóta leteszi a gépet. Semmilyen komplikáció nem lépett fel, minden simán ment. Átjutottunk az ellenőrzésen, majd ahogy kiverekedtük magunkat a nagy tömegből, taxit próbáltunk inteni. Tekintve, hogy ez egy repülőtér, rengetegen voltak, akik csak úgy, mint mi, taxira vadásztak. Több-kevesebb sikerrel álltunk már vagy negyed órája a reptér előtt, amikor Harrynek sikerült intenie egyet. Megkönnyebbülve szálltunk be a leintett járműbe, majd miután Harry tudatta a címet a sofőrrel, elindultunk. Még jobban izgultam, ugyanis már abban a városban tartózkodtunk, ahol holnap válogatásra megyünk. Úgy fél óra kocsikázás után megérkeztünk a szállodába. Harry kifizette a taxist, majd besétáltunk az épületbe. Míg Harry a recepcióssal beszélt, én körbe néztem a helyiséget. Óriási volt, és gyönyörű. Ahogy egy-egy mondatot elkaptam a recepciós nőtől, egész kedves volt. Segítőkészen beszélt Harryvel, és nem ideg betegeskedett. Ahogy elcsodálkoztam az épületen, Harry megkapta a kulcsot, majd felmentünk.
-Nem volt már külön ágyas szobájuk, szóval egy ágyban kell aludnunk. - mutatott a francia ágyra
-Remek. - sóhajtottam nagyot
-Túl éljük. - legyintett nagyot
A magammal hozott cuccomat az ágyra dobtam, ahogy Harry is. Jobb lábamat a fenekem alá hajtva leültem az ágyra, majd elkezdtem kipakolni. Velem ellentétben Harry csak levágódott az ágyra, kezeit a feje alá helyezve, majd a plafont kezdte el vizslatni.
-Mi olyan érdekes? - céloztam a semmibe bámulására
-Semmi.-mondta kis gondolkozás után - Mi a kedvenc dalod Stevie Wondertől?
-Isn't she lovely. Miért? - kérdeztem értetlenül
-Nekem is. - mosolyodott el - Mit fogsz énekelni a válogatáson?
-Még nem tudom. Talán azt, amit a temetésen. - vontam vállat - Te?
-Fogalmam sincs. - dőlt fel - Csinálunk valamit ma, hogy ne foglalkozzunk a holnappal?
-Mire gondoltál? - fordultam felé
-Elmehetnénk moziba.
-Menjünk. - rántottam vállat - Mit fogunk megnézni?
-Majd ott eldöntjük. Nekem mindegy amúgy, amihez kedved lesz. Megyek lezuhanyzok. - ásított nagyot
-Ha álmos vagy, maradhatunk itt is. Majd kitalálunk valamit. Vagy itt is tudunk filmezni.
-Majd meglátom, de, ha lesz kedved, menjünk moziba.
-Majd megbeszéljük. - húzódott széles mosoly a számra, hogy nem tudtunk dönteni
Míg Harry fürdött, addig a cuccaim kipakolásával foglalkoztam. Nem hoztam sok mindent, mert nem valószínű, hogy sokáig versenyben maradok. Körülbelül egy hétre pakoltam, a ruhák mellett pedig voltak a bőröndben természetesen cipők, fésű, kontaklencse, amit úgy utálok. Viszont még mindig jobb, mint a szemüveg. Folyton igazgatni kellene, elszorítaná a fejem, amitől az megfájdulna és egyéb más kontaklencse mellett szóló felvetés. A nap folyamán ismét próbálkoztam mindkét taxiban ülve apa elérésével, mindhiába. Legalább csak kinyomta volna a telefont, nekem az is lenne valami.
 Tudnám, hogy jól van, és nem akar velem beszélni.Akkor nem is keresném, habár mindennap azon aggódnék, hogy mi van vele. De így, hogy ki sem nyomja, olyan, mintha soha nem is lenne otthon. Harry még mindig a fürdőszobában időzött, én pedig megpróbálkoztam apa elérésével, megint feleslegesen. Többszöri kicsengés után sem nyomta ki a telefon, nem hiszem el, hogy nem zavarja a folytonos csörgés. Miután Harry végzett, én is elmentem gyorsan lezuhanyozni. Ahogy kiértem, Harry tudatta velem, hogy ismeretlen számról hívtak. Furcsáltam, de tekintve, hogy ismeretlenről hívtak, nem tudtam visszahívni az illetőt. Bár azt is eltudom képzelni, hogy valami marketinges ember volt, akinek reklámoznia kellett valami hülyeséget.
Végül úgy döntöttünk, hogy maradunk, és a szállodai szobában nézünk filmet. Sokkal jobb ötletnek tűnt, mint azért is pénzt kiadni. Ha a moziban elalszok a filmen, a semmiért fizettem, itt viszont anélkül kimehetek a mosdóba, hogy a fél tömegen átverekedném magam, majd sorba is állnék. Kényelmesebb is, mint azok a mozis székek, és nincs idegesítő ember, aki mellettem ül. Úgy döntöttünk, hogy a 'Tökéletes hang' című filmet nézzük meg, amit el is indítottunk. Már úgy fél órája nézhettük, amikor a telefonom ismét ismeretlen telefonszámot jelzett ki. Összeráncolt szemöldökkel nyomtam meg a telefonom zöld gombját, majd emeltem a fülemhez a készüléket, eközben Harry megállította a filmet. Abban reménykedtem, hogy apa hív, de csalódnom kellett, nem is akármilyen szinten .. 

Remélem tetszett ez a rész is, és kapok kommenteket, valamint pár feliratkozónak is nagyon örülnék.Várom a tippeket, hogy vajon ki hívhatta fel Eleriet?!Mit gondoltok?:DD