06.fejezet - Rendőrség

Pozdrav!Megérkezett a 6.rész, ami az eddigiekhez képest késői lett.Nem baj, szerintem nem késtem vele túl sokat.Reménykedek a kommentekben.Ebben a részben részletesebben meg tudhatjátok Elerie rendőrségre kerülésének történetét, valamit ahogy azt már említettem, találkozik a későbbi banda egyik tagjával.A végén kiderül az előző részben említett hír, remélem tetszeni fog a rész.Jó olvasást.:)

Elerie*

Nagyon féltem, de nem a válogatás miatt, mert tudtam, hogy azon nem fogok részt venni. A taxi fogás gyorsabban ment, mint tegnap, majd úgy fél óra kocsikázás után már az óriási tömegben voltunk. Az órámra pillantottam, ami majdnem két órát jelzett. Mivel fogalmam sem volt, hogy milyen messze van innen a rendőrség, azonnal cselekednem kellett. Közöltem Harryvel, hogy a mosdóba megyek, majd el is indultam a felkutatására. Mivel még látótérben volt, muszáj volt tényleg oda bemennem. Harry a szemével végig követett, míg el nem tűntem az ajtó mögött, csak nem abban az értelemben, ahogy ő gondolta. A mosdóba elég sokan voltak, így muszáj volt valami más kiutat találnom. Ha már bementem, feltűnés nélkül beálltam a tükörhöz, hogy ne nézzenek totál hülyének. Pár pillanat múlva lassan kisétáltam, próbáltam kerülni Harryt. Ennek érdekében mindig a nagyobb emberek közt furakodtam, sikeresen. Mindig a hátam mögé pillantottam, fogalmam sincs, hogy miért. Amikor eljutottam a kijáratig, megkönnyebbülve sóhajtottam fel. Mivel üvegfallal volt kerítve a helyiség, még utoljára bepillantottam a magam mögött hagyott épületbe, hogy Harry biztosan ne vegyen észre. Amint az kiderült, nem a jó kijáratot találtam meg, hanem azt, amelyik a parkolóba vezet, ugyanis majdnem elüttettem magam.
-Ez a nap egyre jobb. - mondtam idegesen
-Jól vagy? - szállt ki az autó tulajdonosa
-Igen, igen. Bocsi, nem figyeltem. - mondtam sietősen
-Szerintem az az oka, hogy alig egy hete kaptam meg a jogsimat, második próbálkozásra, ugyanis elsőnek meghúztak a parkolásom miatt. - húzta a száját
-Remek. Egy sofőr, aki nem tud parkolni. - mondtam félig nevetve - Ne haragudj, de nekem tényleg mennem kell.
-Várj, legalább a neved megtudhatom? - szólt utánam
-Elerie! - kiáltottam vissza
Nagy nehezen kitaláltam az utcára, majd intettem magamnak egy taxit. Közöltem vele a célt, mire elég érdekes arccal vezetett tovább.
-Nem vagyok sorozat gyilkos, sem egy elmebeteg állat. - nyugtattam meg
Szótlanul vezetett tovább, de az arckifejezése enyhült. A főkapitányság nem volt messze, úgy negyed óra volt, szóval még fél három előtt odaértem. Az ajtóban álló őrnek bediktáltam a nevem, majd megtudakoltam tőle, hogy merre találom Gabriel Smith-t, akit harlowi rendőr említett. Félve haladtam el a hosszúnk tűnő folyosón. A szemöldök fáján hetes számot viselő ajtón kopogtattam, ahová beinvitáltak. Idegesen, remegő kézzel nyomtam le a kilincset, majd léptem be. Egy idősebb férfi ült az asztalnál, az iratokat rendezgetve.
-Elerie? - állt fel
-Igen. - bólintottam nagyot
-Gabriel Smith vagyok, nyomozó. Azért van itt, hogy egy gyilkossággal kapcsolatban kihallgassam. Arra szeretném kérni, hogy mindent mondjon el arról az éjszakáról, amikor ide utazott. - mondta ellent nem tűrő hangon
-Félre értés történhetett. Én jelenleg Holmes Chapelben élek. Elkísértem egy barátomat egy meghallgatásra.
-Szóval Harlow után Holmes Chapelbe utazott? - dőlt előre, miközben írogatott
-Elnézést, nem lehetne diktafonnal rögzíteni a beszélgetést?
-Ha szeretné. - mondta megértően
Kezeit az asztalra helyezte, majd egy gyengébb lökéssel hátrább tolta magát. A székében ülve kicsit lentebb hajolt, majd kihúzott egy fiókot. Elővette a diktafont, majd lerakta. Ugyanazzal a mozdulattal visszahúzta magát az asztalhoz, kezeit összekulcsolva ráhelyezte. Bekapcsolta a diktafont, majd rém nézett.
-Szóval, mesélje el, mikor és miért utazott Holmes Chapelbe, és mit csinált azon az éjszakán.
Tudtam, hogy mindent el kell mondanom, nem hazudhattam. Egyébként sem tettem volna, de szörnyű volt mindent felidézni.
-Anyukám két évvel ezelőtt rákban elhunyt. Apukám nem tudta feldolgozni és inni kezdett. Akkor este érte mentem a kocsmába, de ő nem akart haza jönni, így hát visszaindultam. Elakartam költözni a nagyiékhoz. Egy fiú utánam szólt, majd hiába gyorsítottam a tempómon, követett. Az ajtóban utol ért, majd csókolgatni és fogdosni kezdett. Én arrébb léptem, majd gy virág cseréppel leütöttem. Kétségbe voltam esve, de nem hittem, hogy olyan erős lennék, hogy az az ütés végzetes lehet.
-Ez mikor történt?
-Úgy kilenc óra körül. - mondtam bizonytalanul
-A boncolás eredménye szerint, a halál fél tizenegy körül állt be. Ez persze nem azt jelenti, hogy az ütése nem lehetett halálos. További kihallgatásokon, és a tárgyalásokon is részt kell vennie.
A diktafont kikapcsolta, majd felállt.
-Telefonon értesítjük a továbbiakról, köszönöm a vallomását.
-Lehet egy kérdésem? - tettem fel érdeklődve a kérdést, mire egy aprót bólintott - A harlowi nyomozó valami hírt is említett, amit még mindig nem tudtam meg.
-Sajnálom, de ezt majd csak a következő alkalommal tudom pontosan megmondani, az eset ugyanis még mindig zajlik.
-Rendben, köszönöm. Viszlát.
Még mindig remegő végtagokkal haladtam végig a folyosó ugyanazon rézén, majd az őrtől is elköszönve elsétáltam a rendőrség környékéről. Nem tudtam, hogy hova menjek. Menjek vissza a válogatásra, vagy várjam meg Harryt a szállodában? Inkább elmentem meginni valamit, hogy gondolkodni tudjak. Mondja el Harrynek, vagy ne? Mit szólna vajon hozzá? Lehet jobb lenne, ha szó nélkül visszamennék Harlowba apához. Harry elfelejtene, én pedig élném tovább a saját, zűrös életemet anélkül, hogy bele keverném őt. Rendeltem egy kávét, majd épp, hogy belekortyoltam, egy ismerős alak jelent meg előttem.
-Gyalog? - kérdeztem nevetve
-Nem. Ott parkolok. - mutatott az autója felé - Mi járatban?
-Csak megiszok egy kávét. - vontam vállat - Te?
-Gyalogosokat gázolok. - nevette el magát - Viccelek. Meghallgatáson voltam.
-Abba a tehetségkutatóba?
-Igen. - bólintott nagyot
-Hogy sikerült? - kérdeztem érdeklődő hangon
-Tovább jutottam. - mondta  boldogan
-Gratulálok. Nem találkoztál véletlenül egy Harry nevű sráccal?
-Úgy egy fejjel magasabb nálad, göndör, tizenhat éves? - írta le röviden, mire aprót bólintottam - Már ő is túl van rajta. Nem találkoztam vele, de nem sokkal előttem hallgatták meg.
-Rendben, köszi. Örültem a találkozásnak, de mennem kell. - álltam fel sietősen
-Elvigyelek?
-Nem szállok be közveszélyes idegenekkel egy autóba. - mondtam nevetve
-Egyik sem vagyok, de tényleg szívesen elviszlek. - ajánlotta fel még egyszer
-Nem kell, de tényleg köszi. Szia. - intettem utólag
-Szia.
Fura, hogy ma már másodjára látom, de a nevét még mindig nem tudom. Valamiért elragad a beszélgetés heve, és mindig elfelejtem megkérdezni. Mindegy, úgy sincs nagy esélye, hogy fogunk még találkozni, ha pedig mégis, akkor megkérdezem a nevét, most már komolyan. Sietős léptekkel haladtam a szálloda felé, de még mindig nem döntöttem el, hogy elmondjam-e Harrynek a történteket. Féltem, hogy mit szól majd az egészhez. Idegesen mentem fel a szobánkba, majd amint benyitottam, Harry kiváncsi, és kissé ideges szemei rám szegeződtek. A szemkontaktust kerülve haladtam el mellette az ágy másik oldalára.
-Hogy ment? - kérdeztem érdeklődve
-Hol a fenében voltál? - esett nekem Harry
-A rendőrségen. - válaszoltam halkan
-Nem holnapra van időpont? - nézett értetlenül
-Nem. - cáfoltam meg a kérdését
-És miért nem szóltál? - kérdezte felháborodva
-Mert már annyira vártad a válogatást. - magyaráztam meg - Nem akartam, hogy miattam hagyd ki.
-Olyan bolond vagy. Meg tudtuk volna oldani valahogy.
-Mindegy, valamit akkor is el kell mondanom. - sóhajtottam nagyot
-Akkor hát hajrá. - biztatott
-Gondolom emlékszel arra a napra, amikor találkoztunk. - kezdtem az elején
-Igen.
-Nem aznap jöttem, hanem azelőtti éjszakán, úgy tizenegy óra körül.
-Miért nem vártál reggelig?
-Ez az, amit elakarok mondani.
-Kíváncsian hallgatlak.
-Harry, én..én azon az estén megöltem valakit. - néztem a földet
-Mi? - hitetlenkedett Harry
-Hallgass végig, kérlek. - néztem rá kérőn, mire visszaült a helyére - Azon az estén elmentem apámért a kocsmába, de nem akart haza jönni velem, így egyedül sétáltam vissza a kocsmából a sötétben. Egy srác utánam szólt, majd hazáig követett, ahol utol ért. Fogdosni és csókolgatni  kezdett, én pedig leütöttem őt egy virág cseréppel, majd az állomásra siettem, a jelek szerint pedig belehalt.
-A nyomozó mit mondott? - kérdezte kiváncsian
-A későbbi tárgyalásokon meg kihallgatásokon is meg kell majd jelennem.
-Az sem érdekelne, ha sorozatgyilkos lennél. Melletted állnék mindenben. - mondta határozottan
-Szerintem, ha tényleg az lennék nem ezt mondanád.
-Ki tudja?! - vont vállat
-Szóval, hogy ment a válogatás? - tereltem a témát
-Sima ügy volt. - mondta nagyképűen, persze csak viccelődve
-Csak egy valamit ígérj meg nekem. - kértem meg
-És mi lenne az?
-Ígérd meg, hogy soha, de tényleg soha nem leszel nagyképű sztár.
-Amíg mellettem leszel, ezzel nem lesz probléma. - mosolygott szüntelenül
-Ezt hogy érted?
-A sztárok többsége mellett van valaki, aki két lábbal tartja őket a földön. A nem többsége pedig nagyképű idióta. Nekem te leszel az a különleges valaki, aki nem enged elszállni magamtól.
-Oh, Harry. - öleltem meg boldogan - Erre mérget vehetsz.
-Tudom, hogy neked is lesz még jövőd az éneklés terén, szóval ezt te is megígérheted nekem.
-Oké, megígérem, hogy nem fogok elszállni magamtól. Bár kétlem, hogy lenne még esélyem kezdeni valamit az énekléssel.
-Neked ne lenne? Hidd el nekem, fogsz te még stúdióba, meg turnékra járni. - mondta magabiztosan
-Úgy legyen. - mondtam nevetve
-Szeretnéd, hogy híres legyél? - kérdezte kíváncsisággal teli hangon, komolyan
-Részben. Jó lenne, ha az utcán felismernének, és azt mondhatnám, hogy végre, elértem valamit az életben, de egy másik részem biztos, hogy a régi, megszokott életemet akarná.
-Szerintem ezzel mindenki így van.
-Nem fogsz suliba járni? - kérdeztem a válogatásra célozva
-Nem valószínű, de az sem biztos, hogy ennél tovább juthatok majd, úgyhogy valahogy pótolnom kellesz az anyagot. Majd megkérem Justint, hogy hozza át a leckét. - vont vállat
-Vagy, bemehetnék én is. - ajánlottam fel
-Biztos vagy benne? - nézett rám aggódva
-Miért ne? Az első nap mindenképp együtt kell bemennünk, de utána remélem boldogulok majd.
-Ahogy szeretnéd. De még a bootcampbe mindenképp el kell kísérned. Ha pedig bekerülök az lő showba, nem érdekel milyen áron, de szerzek neked jegyet az első sorba.
-Rendben. - mondtam nevetve
-Mikor lesz a következő kihallgatás?
-Fogalmam sincs. - vontam vállat - Szerintem majd telefonálnak
Amint ezt kimondtam, az éjjeliszekrényen pihenő telefonom csörögni kezdett. Összeráncolt szemöldökkel dőltem hátra az ágyon, majd tapogattam ki a rezgő, és csörgő készüléket. Még mindig fekve emeltem a fejem felé, leolvasva a telefonszámot. A tegnapi nap folyamán elmentettem a harlowi rendőrség számát, amit ezúttal kijelzett a mobilom. Remegő ujjakkal nyomtam a kihangosításra, majd a zöld gombra.
-Jó napot. - köszöntem bele
-Jó napot, Miss Frewen. A harlowi rendőrségről hívom. Említettem önnek, hogy egy hírt is közölnöm kellene, személyesen. Tekintve, hogy elég messze tartózkodik tőlem, elmondtam a los angelesi rendőrségen dolgozó nyomozónak, akinél, ha minden igaz, a mai nap járt kihallgatáson.
-Igen, voltam ma, minden rendben ment, vagyis úgy érzem. - mondtam bizonytalanul
-Remek. Szóval azért hívtam, hogy ha szeretné megtudni, akkor menjen be, és keresse ismét Smith nyomozót. Mindegy mikor megy be, ha esetleg nincs ott, szóljon az őrnek, hogy kereste, hagyja ott a telefonszámát. Ha a nyomozónak lesz ideje, behívatja magát.
-Meg tudná nekem mondani, hogy jelen pillanatban ott van-e?
-Igen, úgy tíz perce beszéltem vele.
-Rendben, nagyon köszönöm.
-Nincs mit, viszlát.
-Menjünk? - adott hangot a gondolataimnak Harry
-Igen. - mondtam határozottan
Nagyot sóhajtva feldőltem az ágyon, majd Harry már állva a kezét nyújtotta, és felsegített, bár nem sok szükségem volt rá. A telefonomat a zsebem mélyére csúsztattam, majd felvettem a cipőmet. Harry magára kapott egy pulóvert, majd maga előtt kiengedett a szobából, és a szállodából is. Úgy döntöttünk gyalog megyünk a rendőrségre. Szorosan mellettem sétálva haladt nagyobb léptekben, mint én, tekintve, hogy hosszabb lábai vannak. Ennek ellenére egy fél lépéssel sem járt előttem sosem. Mindig ügyelt arra, hogy tartsa a tempót, és ne rohanjunk, hanem nekem megfelelő gyorsasággal haladjunk. Úgy fél úton átemelte a kezét a fejem felett, majd a bal vállamra helyezte azt. Közelebb húzott magához, majd egy puszit lehelt a halántékomra. Ezt a mozdulatsort nagyon sokszor végezte el, ami jól esett. Éreztem, hogy valaki támogat, és mellettem áll. Nagyon örülök, hogy megismertem Harryt, már nem tudnám elképzelni nélküle az életem annak ellenére, hogy alig egy hónapja ismerjük egymást. Lassan megérkeztünk a rendőrségre, majd az őr engedélyével besétáltunk a folyosóra, ahol a nap már másodjára jártam. Elsétáltam az ismert ajtóhoz, majd bekopogtam.
-Szabad. - szűrődött ki bentről a hang
Remegő kézzel nyomtam le a kilincset, majd először betekintést engedtem a fejemmel, csak azután léptem be. Smith nyomozó ekkor felém fordult, majd felállt. Harry besétált mögöttem, majd kezet fogott a nyomozóval. Az íróasztala előtt elhelyezett két széken foglaltunk helyet, miután ő is visszaült.
-Sejtésem szerint amiatt a bizonyos hír miatt jött vissza, amit nekem is említett. - mondta kissé bizonytalanul
-Igen. - bólintottam nagyot
-A fiatal ember jelenléte nem zavarja magát?
-Nem, ő egy jó barátom, tud mindent.
-Rendben, ezesetben elmondom. A harlowi nyomozók értesítettek, hogy többször is hívta az elmúlt időben az édesapját.
-Szinte mindennap. - mondtam csalódottan
-Az édesapja jól van, de nem túl sokáig. Amikor megtalálták a fiú holttestét a házuk előtt, bevitték a lakásban tartózkodó férfit, hogy kihallgassák. Részeg volt, és ellenkezett. Két estére bezárták őt őrizetbe. Ezután a túlzott alkohol fogyasztás miatt egy intézetbe vitték. Már majdnem két hete, hogy ott van, az állapota pedig javult. A jelek szerint viszont ő az oka annak, hogy az a fiú akkor este meghalt ..

Hegedűs Krisztina!Az előző részben hozzászólásban említetted, hogy hirdeted a blogomat.ha nem nagy kérés, be tudnád linkelni, hogy hol tetted ezt meg?:))
Olvashattátok, hogy Eleriet a későbbi banda egyik tagja majdnem elütötte.Még azon a délutánon találkoztak, és beszélgettek is, de a neve nem derült ki.Direkt nem árultam el, majd később megtudjátok.Szerintem azért nem nehéz kitalálni, de lényegtelen.Szeretném a ti tippjeiteket látni kommentben.(: