07.fejezet - Apró ajándék

Dia duit!Meghoztam a 7.részt.Egész hosszúra sikeredett, és, hogy őszinte legyek, nekem egy picit tetszik is.Nem fényezni akarom magam, szó sincs ilyesmiről, csak nekem általában nem tetszenek azok, amiket írok.Ez viszont egy kicsit jó lett szerintem.Remélem ti is így látjátok, és kapok majd kommenteket.Jó olvasást!:))

Elerie*

-Az édesapja jól van, de nem túl sokáig. Amikor megtalálták a fiú holttestét a házuk előtt, bevitték a lakásban tartózkodó férfit, hogy kihallgassák. Részeg volt, és ellenkezett. Két estére bezárták őt őrizetbe. Ezután a túlzott alkohol fogyasztás miatt egy intézetbe vitték. Már majdnem két hete, hogy ott van, az állapota pedig javult. A jelek szerint viszont ő az oka annak, hogy az a fiú akkor este meghal. 
-Mi? - kérdeztem hitetlenkedve - De az hogy lehetséges?
-Említettem a délután megtett kihallgatás során, hogy az ön állításával ellentétben, miszerint az, hogy széttörte a cserepet a fiú fején, kilenc órakor volt, a halál beálltának időpontja a boncolás alapján fél tizenegy környékén történt. Az apja ekkor ért haza a kocsmából, de a fiú akkor még mindig eszméletlen volt. Azzal, hogy az édesapja többször is rátaposott, gondatlanságból elkövetett emberölés vádjával lecsukhatják.
-Uramisten. - fogtam a fejem. 
Már a sírás kerülgetett. Ekkor a mellettem ülő Harry kezét éreztem a hátamon, ahogy nyugtatgatólag simogatja. El sem tudom mondani, mennyire jól esett, hogy mellettem volt. Lassan hátra dőltem a széken, Harry pedig elemelte a kezét mögülem. Nem tette vissza a saját széke karfájára, helyette inkább megmarkolta az enyémet, és biztatóan rám nézett. Végig simított az ujj perceimen, én pedig nagyot sóhajtottam.
-Akkor ez azt jelenti, hogy Eleriet nem vonják felelősségre? - kérdezte komolyan a nyomozóra nézve
-Tekintve, hogy ő ütötte le a fiút, muszáj megjelennie minden tárgyaláson. Nem mondhatnék semmit ezekkel kapcsolatban, de megnyugtathatom afelől, hogy nem lesz súlyosabb következménye.
-Mikor lesz a következő kihallgatás, vagy tárgyalás? - kérdeztem ezúttal én
-Még nem tudjuk pontosan, mert Mr.Frewennek is beszámítható állapotban kell megjelennie, ami időbe telhet, mivel már több, mint egy éve iszik. 
-És én utazgathatok addig, ugye?
-Abban az esetben, ha országon belül marad. Ha kiutazik az országból, azt a bíróság úgy vélné, hogy menekül.
-A probléma csak az, hogy én Holmes Chapelben élek, ami nem Amerikában, hanem Angliában van.
-Beszélhetek a bírósággal, de nem ígérek semmit. - mondta megértően
-Nagyon megköszönném. - hálálkodtam - Apámat lehet látogatni?
-Sajnálom, de egyenlőre még nem. Amint ez változik, értesítem.
-Rendben, köszönök mindent. - álltam fel
Harry követte a mozdulat sorom, majd a nyomozó is. Kezet fogtak, majd egy köszönés után kisétáltunk a szobából. A mai nap már negyedjére mentem végig a folyosón, majd üdvözöltem az őrt is, és ismét kint voltunk a városban. 
-Mikor utazunk vissza Holmes Chapelbe? - fordultam Harry felé
-Ma este terveztem.

Már egy hete annak, hogy ismét Holmes Chapelben élem a mindennapjaim. Az iskolába csakugyan nem járok be, ahogy Harry sem. A leckét az a Justin, akit Harry említett, elküldi neki e-mailben, így mindig együtt csináljuk meg. Sem a harlowi, sem a los angelesi, de még csak a holmes chapeli rendőrség sem értesített arról, hogy meg kellene jelennem a közel jövőben valamelyik tárgyaláson. A los angelesi nyomozó még aznap felhívott, hogy visszautazhatok Holmes Chapelbe, de addig, míg az ügy le nem zárul, nem hagyhatom el az országot.
-Van egy remek hírem. - rontott be boldogan az ajtón Harry
-Szia kincsem. - csókolgatta körbe őt a nagymamája
-Szia nagyi. - ölelte át sietősen
-Na, mi az a remek hír? - kérdeztem kiváncsian
Levágódott mellém a kanapéra, majd a kezét átemelte felettem, a vállamra helyezte, és közelebb húzott magához. Szinte mindig így ültünk egymás mellett. Sosem zavart Harry közelsége, mert csak barátok vagyunk, amit ő is tud. Szerintem nem is tudna rám úgy nézni, mint nőre. Esetleg, mint húgára.
-A temetés előtt két nappal átjött az unoka bátyám meg a jegyese, de nem volt eszemben, hogy szóljak neked, meg amúgy el voltál foglalva.
-Oké, Harry. A lényeget. - mondtam, mielőtt elmesélte volna a fél életét
-Szóval az unoka bátyám szombaton megnősül, és hivatalosak vagyunk rá. - nyögte ki
-És megint 2 nappal előtte szólsz?! - fakadtam ki - Javíthatnál az időérzékeden, de komolyan. - mondtam nevetve - Meg amúgy is, ez családi dolog, mit keresnék én ott?
-Mert a meghívó a családnak, és az esetleges partnereknek szól. Az én partnerem te leszel. - jelentette ki
-Miért is?
-Csak mert. - vont vállat
-Erős érv. - mondtam ironikus hangon
-Szeretnéd, ha mondanék egyet?
-Hármat. - mondtam ellent nem tűrő hangon
-Először is, megígérted, hogy mindig, minden mellettem leszel, amibe ez is bele tartozik. Másodszor, nem akarok egyedül menni. Harmadszor pedig azért, mert ez egy remek alkalom lenne arra hogy a család is megismerhessen téged. - foglalta össze
-Szörnyű vagy. - mondtam nevetve - De amúgy is, ennyi idő alatt nem tudnék ruhát szerezni, cipőt, kiegészítőket stb. - próbáltam meg kibújni a dolog alól
-Biztos van egy nyakláncod, vagy egy karkötőd, amit feltudsz majd venni. Cipőd sem hiszem, hogy nincs, ruhát meg tudunk venni.
-De, ha nem akarsz rá költeni, szívesen varrok egyet, drágám. - sétált be mosolyogva nagyi
-Ha pénzt nem költenék arra, hogy egyszer felvegyem, azt sem hagynám, hogy erre szánja az idejét. - ellenkeztem
-Régen varrónő voltam, nem tartana sokban. Tényleg nagyon örülnék, ha megcsinálhatnám. - nézett rám kérőn
-Hjajj, rendben. - adtam be a derekam
Nem tudtam elviselni azokat a kérő szemeket. Főleg, hogy a másik oldalról Harry is így nézett. Le sem tagadhatták volna egymást. Amikor beleegyeztem, Harry nyomott egy puszit az arcomra, majd széles mosollyal felállt.
-Jól érzed magad? - néztem rá bambán
-Soha jobban. - mondta még mindig mosolyogva - Megyek, felhívom Cameront, hogy egyel több személyre számoljon, mint amit anya akkor mondott, amikor lejöttek minket meghívni.
Harry boldogan kipattogott a házból, majd hitetlenkedő mosollyal a nagymamája felé fordultam.
-Nagyon megkedvelt téged. - mondta mosolyogva
-Ez kölcsönös. - mosolyogtam továbbra is
-Na gyere, vegyük le a méretedet. - állt fel lassan 
Követtem őt, amíg fel nem mentünk az emeltre, ott pedig egy eddig még nem látott szobába. Ott hevert az asztalon egy varró gép, mindenfelé szét dobálva anyagokkal. A szemem azonnal megakadt egy kicsit sötétebb, barackvirág színű anyagon.
-Lehetne ebből az anyagból? - kérdeztem az említett textil darabot fogva
-Persze. Örülök, hogy ilyen hamar sikerült választanod. Vedd le a felsődet, meg a nadrágodat, hogy le tudjam venni a méreted. Nyugi, csak ketten vagyunk a házban. - mondta kicsit nevetve az arckifejezésemre célozva
Kicsit vonakodva, de megszabadítottam magam előbb a felsőmtől. Miután ez meg volt, lerúgtam magamról a torna cipőmet a sarokba. Kicsatoltam az övem, kigomboltam a nadrágomat, majd azt is lefejtettem magamról. Felálltam egy kisebb emelkedőre, amire Harry nagymamája felutasított. Fél oldalasan álltam az ajtónak, és Harry nagyija épp a derék bőségemet vette, amikor nyílt az ajtó, és a drága unokája lépett be rajta.
-Bocsi. - fordított nekem hátat
Harry nagyija a kezembe nyomott egy lila anyagot, amivel körbe tekertem magam. Rettentően szégyenlős vagyok, strandra sem szeretek járni. Általános iskolában eléggé duci kislány voltam, és mindig csúfoltak miatta. Hetedik nyarán ez megváltozott, mert úgy döntöttem, hogy lefogyok. Anya segítségével sikerült is, és habár mások büszkén járnának strandra azután, hogy annyi feleslegtől megszabadultak, de én nem.
-Csak szólni akartam, hogy Cameron és Gwen átjönnek délután, hogy megismerhessenek. - mondta még mindig háttal állva nekem
-Mi? - döbbentem le - Nem elég, ha az esküvőn találkozunk?
-Nem, mert szinte mindenkit ismernek már, akiket meghívtak, de veled még nem találkoztak. Nyugi, csak add magad, biztos, hogy kedvelni fognak. Amúgy, megfordulhatok?
-Meg. - válaszoltam flegmán
-Jól áll a lila. - mondta félmosollyal
-Nagyon vicces. - mondtam ironikus hangon
Lepattantam a fellépőről, majd felszedtem a fölrdől a ruháimat. Amíg én a nadrágomat és a felsőmet kapartam össze, Harry elsétált a cipőmért, amit a távozásom előtt a kezembe nyomott, és még utoljára egy mosolyt eresztett felém, csillogó szemekkel. Biztos vagyok benne, hogy rák vörös voltam attól a pillanattól kezdve, hogy Harry belépett. Visszatotyogtam a szobámba, nagy nehezen tartva magamon az anyagot, ugyanis egy kézzel nem volt túl könnyű. Amint beértem, az ajtót gondosan bezártam magam után. A lila anyagot az ágyra dobtam, majd előbb a nadrágomba bújtam bele. Még be sem gomboltam, de a felső már rajtam volt. Csak ezután húztam fel a cipzárt, rendeztem el a 3 gombot, és csatoltam be az övemet. A cipőmet már vissza sem vettem, csak visszavittem a lila anyagot a varró szobába, és lesétáltam a nappaliba Harryhez és a nagymamájához.
-Milyen hosszúra szeretnéd a ruhát? - kérdezte Harry nagymamája, amikor leértem
-Úgy térdig. - mondtam kissé bizonytalanul
-Gyere már ide légy szíves. - kért meg rá
Szó nélkül oda sétáltam, majd megálltam a nagyi előtt. A kezében lévő mérőszalagot először a mellem alá tette, úgy húzta le a térdem felé. Az így lemért hosszt felírta, majd ugyanezt megcsinálta, csak már a mellkasomtól mérve.
-Mindjárt kész a rajz, megmutatom, hogy milyen ruhára gondoltam. - mondta boldogan
-Rendben. - ültem le Harry mellé
Megint a megszokott mozdulatokat végezte. A kezét átemelte a fejem felett, majd a vállamra helyezte. Közelebb húzott magához, de ezúttal egy puszit is kaptam a halántékomra. Megmosolyogtam a dolgot, majd kicsit jobban Harryhez húzódtam, és a fejemet a vállán pihentettem, miközben azt néztem, ahogy a mamája nagy beleéléssel rajzol. Ekkor Harry kicsit változtatott a helyzetünkön. Úgy forgolódott, hogy én háttal ültem az oldalának. Az eddig vállamon pihenő kezét átvezette a mellkasom előtt, és úgy fogta a másik vállamat. Én az előttem szorosan ölelő alkarba belemarkoltam, majd ráhajtottam a fejem. Ennél a mozdulatomnál Harry a másik kezét is a mellkasom elé vezette, magához ölelt, és belepuszilt a hajamba. Kimondhatatlanul jól esett a közelsége. A pillanatot a zsebében csörgő telefonja zavarta meg. Harry nagyot sóhajtva elvette előlem a kezét, míg én feldőltem, hogy a rátámaszkodásom ne zavarja a telefonja elővételében. Előbb a kijelzőre pillantott, majd csak azután nyomta meg a zöld gombot és emelte a füléhez a készüléket, hogy megbizonyosodott a hívóról.
-Szia Cameron. - köszönt bele jó kedvűen - Nem, a nagyinál vagyunk..Oké, siessetek.
-Az unoka tesód volt? - kérdeztem, miután az asztalra tette a telefonját
-Igen. Mindjárt jönnek, csak azt hitték otthon vagyunk, és leragadtak anyával. - mondta hitetlenkedve
-Egyébként hány éves?
-Ő huszonhét, a menyasszonya meg huszonnégy.
-Kész a ruha. - nyújtotta felém a kis füzetet Harry mamája - Nyugodtan mondd, meg, ha nem tetszik valami, tudok rajta változtatni.
Elvettem a füzetet, majd nézni kezdtem a rajzot. Harry a könnyebb láthatóság érdekében ismét a vállamra helyezte a kezét, és közelebb húzott magához. A ruha meseszép volt, még így rajzon is. Kifejezettem tetszett a mellrészén az a fodor.
-Gyönyörű. - nyögtem ki pár perc szótlanság után
-Az leszel benne. - suttogta Harry, a hangjából ítélve mosolyogva
A füzetet leraktam az asztalra, ekkor Harry ismét ugyanabban a helyzetben próbált meg ülni. Kezei a mellkasom előtt fonódtak össze, amikbe úgy kapaszkodtam, mintha félnék, hogy soha többé nem láthatom Harryt. Ő is minden pillanatban csak egyre védelmezőbben ölelt. Pár perccel később a nagymamája felvonult a szobába, hogy elkezdje a ruhát, mert szerette volna a lehető leghamarabb befejezni. Mi még pár percig így ültünk a kanapén, amikor nyílt a bejárati ajtó. Kapkodva ültem fel, és néztem a hang irányába.
-Végre. - állt fel türelmetlenül Harry - Gyere, megjöttek.
Félve lépkedtem Harry mögött.
-Öcskös! - üdvözölte öleléssel a unoka testvére
-Sziasztok. - köszöntötte őket Harry
-Szia Harry. - puszilta meg őt a nő
-Cameron, Gwen, ő itt Elerie. Elerie, Cameron és Gwen. - mutogatott oda-vissza Harry
-Sziasztok. - köszöntem egy erőltetett mosollyal
-Szia. - köszönt először a nő - Gwen Austin. - puszilt meg
-Elerie Frewen. - mutatkoztam be én is teljes névvel
-Cameron Styles. - ölelt meg
 Viszonoztam a mozdulat sorát, majd Harry mellett sétálva bementünk a konyhába. Ez idő alatt feltételezem a hang miatt, lesétált Harry nagymamája is, aki boldogan üdvözölte a párt. Gratulált nekik az esküvőhöz, majd miután szinte mindennel megkínálta őket, a ruhára hivatkozva visszavonult varrni.
-Megint varr? - döbbent le Cameron - Hogy lehet? Imádott varrni, de már évek óta fel sem ment abba a szobába.
-Miután nagy nehezen rá vettem Eleriet, hogy legyen a partnerem az esküvőn, a nagyi kikönyörögte tőle, hogy had varrhassa meg a ruháját, és most azon dolgozik. - mondta mosolyogva Harry
-Akkor tényleg nagyon kedvelhet. - mondta Gwen - Nagyon szeret varrni, de nem csinálja csak úgy valakinek. Nagy örömet okozhattál neki, mert tényleg mindene a varrás.
-Örültem neki, hogy ennyivel mosolyt csalhattam a arcára. - mosolyodtam el
-Mesélj magadról. - kért meg rá Cameron
-Mit szeretnél tudni?
-Amit szabad.
-16 éves vagyok, egyke, és lényegében árva. Azért lakok itt jelenleg. Nem sok dolog van, ami úgy érdekes lehet velem kapcsolatban, mert elég unalmas életem volt, míg ide nem jöttem. Azóta pedig elkísértem Harryt egy válogatásra.
-Jajj, tényleg. - kapott észbe Cameron - Láttunk a TV-ben. Gratulálunk.
-Köszi. - hálálta meg Harry - Valószínűleg Elerie is tovább jutott volna, ha nem makacsolja meg magát, és rohan el.
-Lámpa lázas vagyok. - fakadtam ki
-Szeretsz énekelni? - érdeklődött Gwen
-Meg gitározni. - egészítettem ki
-Nem énekelnétek valamit az esküvőn? Nem az egészen, csak mondjuk a szertartás után a közös dalunkat? - kérdezte Cameron, majd Gwenre nézett
-Oh, ez nagyon jó ötlet. - mondta izgatottan - Megtennétek nekünk?
-Én szívesen. - egyezett bele Harry
-Benne vagyok. - mondtam mosolyogva
-Melyik dal lenne? - kérdezte Harry
-Oasis-Wonderwall. - válaszoltak egyszerre 
Gwen és Cameron mosolyogva egymásra néztek, majd Cameron egy csókot nyomott Gwen szájára.
-Akkor biztos ott leszel az esküvőn? - kérdezte biztosra Gwen
-Ha nem bánjátok. - mondtam bizonytalanul
-Én kifejezetten örülök neki, hogy Harry talált magának egy ilyen szép, és rendes lányt. - válaszolt Cameron
-Csak barátok vagyunk. - cáfoltam rá
-Lényegtelen, akkor is örülünk, hogy ott leszel, és hogy megismerkedtetek. - legyintett nagyot
-Nekünk mennünk kell fiatalok, még rengeteg elintézni valónk van. - állt fel sietősen Gwen
Én is, és Harry is követtük a mozdulat sorukat, és felálltunk a helyünkről. Kicsit késlekedve Cameron is így tett, majd az ajtóhoz sétáltak. Felvették a kabátjukat, majd felénk fordultak. Gwen ismét két puszival, míg Cameron öleléssel köszönt el. Tényleg nagyon aranyosak, szerintem totál összeillenek.
-Túl élted. - fordult felém Harry, miután bezárta az ajtót
-Igen. - mondtam még mindig kicsit félve
-És énekelni fogunk egy esküvőn. - mondta széles mosollyal
-Nem is tudom még mire vállalkoztam. Sokan lesznek az esküvőn? - kérdeztem rémülten
-Szerintem úgy 70-80 fő. - vont vállat
-Úristen. - fogtam a fejem
-Jajj, nyugi. - nevette el magát - Minden rendben lesz.
Megtette a köztünk lévő egy lépésnyi távolságot, majd átölelt, és bele puszilt a hajamba. Kezemet a hátára vezettem, majd ott összekulcsoltam. Az arcom a mellkasába fúrtam, majd magamba szippantottam az illatát. Az az illat! Amikor Harry közelében vagyok, mindig elfelejtem, hogy mennyi szörnyűség ért már eddig. Eszembe jutnak viszont azok a percek, amiket vele töltöttem. Az első találkozásunk, amikor beültünk a kávézóba. Amikor megígérte, hogy elmegyünk majd az eső-szobába. A pillanat, amikor átölelt. Azok a végtelennek tűnő másodpercek, amikor megpuszil. Hosszú percekig álltunk így, mígnem Harry nagyija zavart meg minket.
-Mindjárt kész a..jajj, nem akartalak megzavarni titeket. - fordult vissza a lépcsőn
-Nem zavart meg semmit. - ellenkeztem
-Már az alap lassacskán kész lesz. Felpróbálod, hogy lássam, honnan kell bevenni még?
-Persze.
Harry elengedett, majd felsétáltam a szobába. Lefejtettem magamról a felsőt, belebújtam a ruhába, majd csak azután szabadultam meg a nadrágtól is. Harry nagymamája körbe nézegetett, és tetőtől-talpig végig mért többször is. Végül a mellrészéből kellett egy nagyon kicsit beljebb venni. A ruhán sem a fodor, sem a derekán lévő vastag öv sem volt, de ennek ellenére még így is jól nézett ki.

És nagy nap. Cameron és Gwen számára is, és nekem is. Félek közönség előtt játszani, de elkerülhetetlen. Elméletileg úgy lesz egész, hogy miután kimondták az igent, elkezdek gitározni, Harry énekel, a refréntől pedig én is bekapcsolódok. Remélem nem fogom elszúrni sem a szöveget, sem a gitározást. A ruhám tegnap délutánra kész lett, és eszméletlenül tetszik. A baj csak az, hogy estére kénytelen leszek átöltözni, mert nem szeretnék szét fagyni. Ezt úgy oldottuk meg, hogy majd akkor, amikor Harry nagymamája már kezd fáradni, taxiba ülök vele, haza jövünk, gyorsan átöltözök, majd visszamegyek. Minden meg van már szervezve, mégis izgulok. Pedig még csak nem is vagyok családtag. Elkezdtem készülődni. Először a hajamat csináltam meg, amire nem szántam sok időt. Megmostam, majd szárítás közben "összegyűrtem" a hajam, így kicsit hullámos lett. A sminkemmel sem foglalkoztam túl sokat. Alapozót egyáltalán nem használtam. Alul is, és felül is kihúztam a szemem, majd szempilla spiráloztam. Feldobtam egy halvány szájfényt, majd késznek nyilvánítottam. Ezután bementem a szobámba, a már előre kikészített szettemhez. Először a ruhába bújtam bele, majd felvettem a cipőt is. A fülbevalót a tükör előtt helyeztem a fülembe, végül pedig a karkötőt is a csuklómra húztam. A tükörbe néztem, mégis úgy éreztem, mintha hiányozna valami. Ekkor kopogást hallottam az ajtóm másik feléről.

-Gyere. - invitáltam be az illetőt, aki minden bizonnyal Harry lehetett
-Gyönyörű vagy. - mondta mosolyogva, amikor belépett, és alaposan végig mért
-Köszönöm. - mondtam fülig elpirulva - Furcsa vagy öltönyben.
-Ezt mindig megkapom, ha öltönyt veszek fel. - mondta nevetve - Egyébként hoztam neked valamit.
-Megőrültél? - fakadtam ki
-Csak egy apróság. - mondta széles mosollyal
Lassan mögém sétált,majd a hajamat a bal vállamra seperte. Átemelt előttem egy nyakláncot. Egy nyakláncot, amin egy 'H' betű virított. Nagyon tetszett. Mosolyogva emeltem fel a hajam, hogy akadálytalanul összecsatolhassa a nyakláncot, majd amikor ez megtörtént, felé fordultam, és hosszan megöleltem. Már nem volt hiány érzetem.
-Köszönöm. - motyogtam a mellkasába
-Örülök, hogy tetszik. - ölelte át a derekam
-Készen vagytok? - szűrődött be a hang a folyosóról
-Mehetünk? - kérdezte Harry, még mindig engem ölelve
-Igen.
Lassan elengedtük egymást, majd lesétáltunk a lépcsőn. Harry nagymamája mosolyogva nézte végig ezt az eseményt. Gyalog mentünk a templomba, ahol már a vendégek nagy része ott volt. A szék, és a gitár már elő volt készítve a két sor között. Amint megláttam, izgatott lettem. Harry a vendégek nagy részének bemutatott, majd sétálgatni kezdtünk. Körbe jártuk a templom külső részét, amikor egy újabb kis család érkezett. Harry nekik is be szeretett volna mutatni, amibe beleegyeztem. Lassan odasétáltunk, majd Harry megölelta az-vélhetőleg-anyukát, és leguggolt a két kislányhoz, akik ikrek voltak.
-Nem volt még alkalmunk találkozni, de örülök, hogy látlak. - mondta kedvesen a nő
-Én is vártam már, hogy találkozzunk. - ölelte meg a két nagyobb lányt is - Négy lány? Azta. - képedt el Harry
-És egy fiú. - tette hozzá az anyuka - A barátnőd?
-Nem, Elerie csak a barátom. - húzott kicsit közelebb magához
-Elerie Frewen. - mutatkoztam be
-Jay. - mutatkozott be ő is, kicsit rövidebben - A fiam is mindjárt jön, csak az autóban hagyta a telefonját. Komolyan, legközelebb a fejét hagyja el valahol. - forgatta a szemét, mire mi felnevettünk
-Elerie?!