11.fejezet - Lemondott randi

Sveiki!Meg is érkezett a 11.rész.Remélem ez is tetszeni fog, és kapok kommenteket.Az viszont eléggé elszomorít, hogy a rendszeres olvasóim száma nem növekszik.Ez a rész lényegében Harry és Elerie pillanatokat fog leírni, valamint benne lesz Justin is.(nem Bieber, hanem Styles..valahogy úgy képzeltem el, ahogy a képen láthatjátok).Remélem tetszik majd, jó olvasást!:)

Elerie*

Derekamon lévő kezével magához húzott, végig simított az arcomon és gyengéden megcsókolt. Gondolkodás nélkül viszonoztam. Kezeim először a mellkasán pihentek, majd áttértek a nyakára. Bal kezemmel a vállán állapodtam meg, míg a másikkal a hajába túrtam. Bele mosolyodott csókunkba, majd óvatosan elváltunk egymástól. Homlokát az enyémnek döntötte, kezei védelmezően ölelték a derekam, és húztak a lehető legközelebb hozzá.
-Ne menj el Justinnal, kérlek. - nézett rám kérőn
-Azt hiszed ezek után elmennék bárkivel is? - nevettem fel - Azért akartam vele randizni, hogy legyen mellettem valaki, aki eltud téged feledtetni, mert, ha már itt vagyunk, bevallom, hogy én sem érzek másképp.
Átsétáltunk a nappaliba, majd leültünk egymás mellé. Harry átölelt úgy, ahogy szokott. De valamiért mégis más volt. Keze sokkal védelmezőbben ölelt, mintha féltene valamitől, vagy valakitől. Jobb vállamon lelógó kezét összekulcsoltam az enyémmel, majd balra fordítottam a fejem, és mosolyogva egy csókot leheltem ajkaira.
-Nem megyünk be apukádhoz? - komorodott el
-Harry, valamit nem mondtam el. - fordultam felé - Azt mondtam, hogy apa aludt, amikor bementem hozzá. De nem igaz.
-Akkor? - értetlenkedett
-Nem akart látni.
Szívem összeszorult, a torkomban mérhetetlen gombóc keletkezett. A mondatom utolsó szavát elharaptam, mert féltem, hogy azonnal záporként törne rám a sírás. Még így is éreztem, ahogy egy kósza könnycsepp legördül az arcomon. Azt hittem, hogy Harry idegesen haza megy majd, de nem tette. Ehelyett még jobban magához húzott, majd bele puszilt a hajamba.
-Minden rendben lesz. - suttogta a fülembe - Nem hívtak még, hogy mikor lesz az első tárgyalás?
-Még nem. - sóhajtottam nagyot - Amúgy kikkel is vagy konkrétan egy bandában?
-Louis..
-Az a Louis? - vágtam a szavába
-Igen. - nevette el magát - Van egy szőke, ír srác, Niall, Liam meg Zayn.
-Jó fejek?
-Beszéltünk pár szót, amíg vártuk, hogy behívjanak minket, és normálisak. Ha meghallod Niall nevetését, nem fogod kibírni, hogy ne nevess. - mondta széles mosollyal
-Már ha lesz alkalmam találkozni velük.
-A fellépéseken mindenképp ott leszel, és egyszer mindenképp megoldjuk majd. Ha most bejutunk az élő showba, nem fogunk találkozni egy darabig. - szomorodott el
-Tudom. - sóhajtottam nagyot - De addig még van két hetünk. Szoktad nézni az 'Így jártam anyátokkal'-t?
-Ki nem? - háborodott fel
-Na annak volt az egyik részében valami olyasmi, hogy ne azzal törődjünk, mi lesz később, hanem élvezzük ki azt az időt együtt, amit még lehet.
-Tényleg, amikor Victoria elment a cukrász suliba azt hiszem. - eszmélt fel
-Örülök, hogy leszűrted a lényeget. - nevettem el magam - Justinnak megadod a számát?
-Minek? - döbbent le
-Csak valahogy értesítenem kellene, hogy van pasim. Vagy tévedek?
-Ja, nem. De inkább várjuk meg. Hatásosabb lesz szemtől-szemben.
-Nekem aztán mindegy. - vontam vállat - Kezdek éhes lenni. - fogtam a hasam
-Akkor üssünk össze valamit. - mondta sietősen
-Mi? Ketten? A konyhában? - hitetlenkedtem, majd nevetni kezdtem - Megnéznélek.
-Akkor hajrá.
Harry felállt, majd kezeit felém nyújtotta és felsegített a kanapéról. Amilyen erővel felhúzott, neki csapódtam a mellkasának, mire ő mosolyogva rám nézett, és megcsókolt. Kezei a derekamon voltak, úgy húzott magához minden másodpercben egyre közelebb, mintha elszaladnék előle. Tetszett, hogy ennyire félt, vagy nem is tudom pontosan milyen szóval tudnám illetni. Hosszú pecekig érintkeztek ajkaink, majd amikor elváltak egymástól, Harryhez bújtam. Szorosan megöleltem őt, majd arcom oldalasan a mellkasába fúrtam, ugyanis csak addig értem neki, így kicsit lábujjhegyre kellett állnom a csókunk idejére.
-Ha így haladunk, éhen halunk. - nevetett Harry
-Nem érdekel.
Harry lassan engedett az öleléséből, majd vonakodva, de én is így tettem. Megtettük azt a pár lépést a konyháig, majd elkezdtem gondolkodni, hogy mit is csináljunk.
-Mit szeretnél enni? - adott hangot a gondolataimnak Harry
-Nem tudom, talán egy kis spagettit?! - mondtam bizonytalanul
-Reméltem, hogy valami egyszerűt fogsz mondani. - mondta megkönnyebbülve
Épp hozzá kezdtem volna a hozzávalók elővételéhez, amikor Harry elém állt,majd egy gyors csókot lehelt ajkaimra.
-Azt mondtad arra vagy kiváncsi, hogy én milyen vagyok a konyhában, szóval te szépen leülsz, és megvárod míg kész a kaja. - mondta ellent nem tűrő hangon
Szó nélkül felültem a pultra, majd mosolyogva figyeltem, ahogy Harry tevékenykedik. Begyújtotta a gázt, majd a lábasba, amit ráhelyezett, öntött egy kevéske olajat, nem sokkal később pedig beletette a húst. Míg várta, hogy az puhuljon, elém lépett, és a mellettem folytatódó pultra támaszkodott. Arcát kezeim közé fogtam, majd egy kicsit lehajoltam és megcsókoltam. Amint ajkaink összeértek kezei a derekamra csúsztak, és leemeltek a pultról. Könnyedén megtartott az ölében, majd ahogy álltunk a konyha közepén, lábaimat összekulcsoltam a derekán. Kezeimet a nyaka köré fontam, ő pedig egyre szenvedélyesebben csókolt. Gyengén az alsó ajkamba harapott, majd egy utolsó csókot nyomott rá, és elengedett. Lábaim szétkulcsoltam, majd a földre helyeztem. Visszaültem a pultra, ő pedig megkavarta a húst, ami épphogy nem égett oda. Ráöntötte az alapport, majd a vizet. Elég otthonosan mozgott a konyhában, ami kicsit meglepett, de jó értelemben. Míg a hús főtt, a tésztát is a tűzhelyre rakta, és egy sokat sejtő mosollyal ismét felém közelített.
-Ne is álmodj róla. - mondtam nevetve
-Oh, szóval kötekedsz?
Megállt előttem, kezeivel körbe fogta a bokám, majd lehúzott a pultról. Nevetve értem földet, majd körbe ölelte a derekam. Felemelt, és megcsókolt, én pedig bele mosolyodtam. Kimondhatatlanul boldog voltam. Minden gondomat elfelejtettem Harry mellett, aminek iszonyatosan örültem. Nem hittem, hogy lehet ilyen, de van. A spagetti Harry szerint már kész volt, nem akartam szólni neki, hogy a tészta még biztos nem főtt meg, hiszen elvileg ő csinálja a kaját. A tésztát leszűrte, majd ráöntötte a szószt és elkeverte.
-Valamit elfelejtettem. - mondta elgondolkodva - Ne, majd én rá jövök. - intett csendre, amikor szóra nyitottam volna a szám
Valószínűleg a sajt volt az, ami hiányzott. Vártam, hogy leessen neki, de csak nem sikerült, míg tálalt. Majd amikor már magának is kiszedte, akkor csillant fel a szeme és sietett a hűtőhöz. Kivette a sajtot, majd az egyik szekrényből a reszelőt. Halványan elmosolyodtam, majd leültem, és megvártam, amíg lereszeli a sajtot. Miután ezzel megvolt, és nagy röhögések, valamint beszélgetések közepette megettük a Harry által készített spagettit, visszamentünk a nappaliba, hogy filmezzünk. Fogalmunk sem volt róla, hogy mennyi az idő, de nem is nagyon érdekelt egyikünket sem. Harry nagyija Harryéknél volt, szóval vagy ott alszik, vagy még nincs túl késő. Épphogy elkezdődött a film, a bejárati ajtó felől kopogás hallatszott, majd kinyílt, és az illető belépett rajta.
-Már ennyi az idő? - néztem a telefonomra - Úristen.
Szívem a torkomban dobogott, ahogy az ajtóhoz sétáltam és megláttam Justint. Fogalmam sem volt, hogyan közöljem vele a dolgot. Tény, hogy alig ismerem, de akkor sem akartam őt megbántani, hisz nem tett semmi rosszat a káromra. Ideges léptekkel haladtam az ajtóhoz, majd megálltam Justin előtt.
-Szia. - köszönt széles mosollyal - Mehetünk?
-Ami azt illeti.. - kezdtem bele
-Szia Justin. - sétált mellém Harry
Bal kezét finoman végig simította a hátamon, ami végül a derekamon állapodott meg. Közelebb húzott magához, majd Justinnal egymásra néztek.
-Szóval az történt, hogy.. - folytattam meg-megakadozva
-Együtt vagyunk. - fejezte be Harry
-Rokonok vagyunk, és így hátba támadsz? - förmedt Harryre
-Hátba támadlak? - húzódott hitetlenkedő mosolyra a szája - Úgy teszel, mintha nem csak kihasználtad volna őt.
-Tudod az emberek változnak.
-Te nem változol, ez is bizonyítja, hogy nem ember vagy, hanem egy oltári nagy barom.
-Ezt még megbánod. - mondta fenyegetően - És te is, ribanc. - nézett rám
-Ezt nem kellett volna. - mondta Harry
Kezét leemelte a derekamról, majd idegesen Justinra nézett. Vett egy mély levegőt, majd lendületből ököllel képen törölte, amitől ő szépem meginogott. Én csak kikerekedett szemekkel álltam ott, földbe gyökerezett lábakkal. Sosem hittem volna, hogy Harry képes lenne bárkit is megütni. És ez a bárki jelenleg az unokatestvére volt. Igen, rá jöttem, hogy tényleg olyan, mint amilyennek ő, és Gemma elmondták, de részben mégis sajnáltam. Harry még jobban neki esett volna, de elé álltam. Kezeimet a mellkasára helyeztem, majd megpróbáltam hátra tolni, de tekintve, hogy fele olyan erős sem voltam, mint ő, nem sikerült. Idegesen nézte Justint, aki habár háttal állva nem láttam, de mindenbizonnyal dühösen távozott a házból. Harry szaporán vette a levegőt, mellkasa gyorsan emelkedett le, és fel. Amikor éreztem, hogy kezd megnyugodni, elengedtem. Kicsit, mintha féltem volna tőle, ismét. Ismét éreztem, hogy tartok attól, egem is bántana, ha úgy alakulna. Tudtam, hogy sohasem lenne rá képes, valami mégis volt, ami megrémisztett. Megtette a köztünk lévő távolságot, majd megölelt és bele puszit a hajamba. Én remegő kezeimmel átöleltem őt, majd arcomat a mellkasába fúrtam. Azelőtt még sosem láttam őt ilyennek. Mármint ennyire idegesnek.
-Ezt nem kellett volna. - néztem fel rá
-Az egy dolog, ha engem csesztet, de téged nem bánthat. Nem engedem. Sem neki, sem másnak.

Már egy hete annak, hogy együtt vagyunk Harryvel. Azóta szerencsére semmi hír Justin felől. Látnotok kellett volna Harry anyukájának az arcát, amikor elmondtuk neki, hogy együtt vagyunk. Széles mosollyal gratulált, majd agyon ölelgetett minket. Ezután még beszélgettünk, amit ugyanazzal a széles mosollyal ült végig. Gemma ennél enyhébb reakcióval fogadta a hírt, csak gratulált, de azért a mosoly tőle sem maradt el, ahogy Harry nagymamájától sem. A los angelesi nyomozó azt mondta múlt héten, hogy a napokban megkezdődnek a tárgyalások, amiről majd értesít. Azóta sem hívott, én pedig nem tudom, hogy mi lehet az oka. Apa állapota mégsem lenne túl jó ahhoz, hogy elkezdődhessen?
-Szia. - nyomott egy csókot a számra Harry
-Oh, szia. - köszöntem meglepődve - Nem tudtam, hogy jössz.
-Muszáj volt. Kicsit edzeni akarok, amihez szükségem lenne rád.
-Rám? Minek? - nézte rá bambán
-Majd meglátod, csak gyere ide. - állt fel, majd maga elé mutatott - Feküdj le.
-Ez komoly?
Harry nem szólt semmit, így nagyot sóhajtva megtettem, amire kért. Hanyatt feküdtem a földön, majd vártam, hogy mit fog csinálni. Kezeivel megtámaszkodott a vállam mellett, majd lábaival is így tett. Ekkor már rájöttem, hogy mit tervez, de azt még mindig nem értettem, hogy én minek kellek ahhoz, hogy fekvőtámaszozzon. Aztán amikor elkezdte, kiderült. Minden leérkezéskor csókot nyomott az ajkaimra, ezzel motiválva magát. Harminccal kezdett, ezután a felülésre tért át. Ráültem a lábára, majd a vádliján összekulcsoltam a kezem, hogy biztos ne mozduljon el. Minden egyes feldőlésnél ismét csókokkal hintette be az ajkaimat, amit nem tudtam mosolygás nélkül elviselni. Ezután megint fekvőtámaszozni akart, de nem ugyanúgy, ahogy az előbb. Kezeivel a kanapén támaszkodott. Az én hátam ott volt, ahol általában ülni szokás, lábaim pedig a háttámláról lógtak le, így Harry ismét meg csókolhatott, akárhányszor kellően leérkezett.
-Szerintem megyek futok egy kicsit, majd később jövök.
Egy gyors csókot nyomott az ajkaimra,majd el is ment. Sosem hittem volna, hogy tud ilyen is lenni. Mármint a megismerkedésünk elején is tudtam, hogy milyen, de nem képzeltem volna, hogy ilyen gyengéd. Nem becézget agyba-főbe, hogy nyuszikám, meg tündérbogaram, de ez nem is hiányzik. Annyi épp elég, hogy drágám, vagy szívem, amit gyakran is hallok tőle. Leírhatatlanul boldog vagyok, és azt hiszem ennyi jár is nekem azok után, amik eddig történtek. A nyakamban lógó 'H' betűs nyakláncot vizslattam széles mosollyal az arcomon, amikor meghallottam, hogy a szobámban pihenő telefonom csörög. Lábaimat azonnal a padlóra helyeztem, és felszaladtam érte. Sietősen kerestem először az ágyamon, majd a hang alapján az asztalhoz léptem. Megkönnyebbültem, amikor a los angelesi rendőrség számát láttam a kijelzőn, viszont féltem is, mert ez azt jelenti, hogy a tárgyalások a napokban elkezdődnek..