12.fejezet - Előkészületek

Tschüss!Sikerült megírnom a 12.részt, így már olvashatjátok is.Remélem legalább fele annyira tetszeni fog,mint az előző.Nagyon örültem neki, hogy az ennyire elnyerte a tetszéseteket.A komikat ne sajnáljátok, nem haragszok meg, ha írtok egy jó párat.Jó olvasást.:)

(lehet feleslegesen írom,de a helyesírási hibák...)

Elerie*

Megkönnyebbültem, amikor a los angelesi rendőrség számát láttam a kijelzőn, viszont féltem is, mert ez azt jelenti, hogy a tárgyalások a napokban elkezdődnek. Idegesen kaptam a telefonom után, majd épp, hogy remegő kezeim közé fogtam, már megnyomtam a zöld gombot, és a fülemhez emeltem.
-Jó napot, Miss Frewen. - üdvözölt a nyomozó
-Jó napot. - köszöntem bele remegő hangon
-A tárgyalásokkal kapcsolatban hívom. Előre láthatólag holnap négy órától lesz az első ott, Holmes Chapelben. A bíróság kirendelt maga, és az édesapja mellé egy ügyvédet, remélem sikerrel járnak.
-Rendben, nagyon köszönöm, hogy tájékoztatott. Viszlát.
-Sok szerencsét, viszlát.
Nagyon sóhajtottam, majd a telefont a zsebembe csúsztattam. Féltem. Féltem mindentől. Az egész tárgyalástól. Attól, hogy holnap találkozok apával. Attól, hogy is lesz a vége ennek az egésznek. Attól, hogy vajon velem mi lesz. Aztán eszembe jutott az is, hogy Harry 4 nap múlva megy a zsűri házba, ahonnan, ha tovább jut az élő showba, nem fogunk találkozni egy jó darabig. Persze, nagyon, nagyon remélem, hogy sikerülni fog neki ez az egész, de mégis csak rossz lesz nélküle. Eközben Harry nagymamája visszaért a boltból, és neki látott az ebédnek, amiben én is segédkeztem. Lassacskán Harry is átért, majd miután csókkal köszöntött, a nappaliban helyezkedett kényelembe. Az ebéd elkészítése után csatlakoztam hozzá. Fejem az ölében pihent, lábaim a karfán voltak. A hajammal játszott, néha pedig lehajolt, hogy megcsókoljon.
-Hívott a nyomozó. - sóhajtottam nagyot
-És mit mondott? - kérdezte kiváncsi hangon
-Holnap négytől lesz tárgyalás. Jó, hogy elkezdődnek végre, mert túl akarok lenni rajta minél hamarabb, de félek.
-Ne aggódj, nem lesz semmi baj. - nyugtatgatott apróbb csókokkal
Jól esett a közelsége. Örültem neki, hogy mellettem van, azt hiszem kívánni sem lehetett volna jobbat.
-Egyébként óriási hírem van. - mondta széles mosollyal
-Akkor hát ki vele. - mondtam türelmetlenül
-Gemma akarta elmondani, de a közeljövőben nem jönnek a környékre, szóval meghagyta nekem ezt az örömöt. Amikor találkoztatok elakarta mondani, de nem voltak még benne biztosak, és nem akarta elkiabálni a dolgot, meg am..
-Harry, a lényeget. - mondtam nevetve
-Gemma terhes, és minket szeretnének keresztszülőknek.
-Ez komoly? - dőltem fel - Uramisten! Jajj, de örülök nekik. - mondtam széles mosollyal - Hány hetes?
-Három, vagy talán négy. - vont vállat Harry
-Ooo, már olyan régen voltam baba közelében. Már alig várom, hogy megszülessen.
-Ezzel nem vagy egyedül. És keresztszülők leszünk. - mondta boldogan
-Már ha addig együtt leszünk. - komorodtam el
-Miért, szerinted nem? - nézett rám kérdőn
-Még nyolc hónap melletted? Hogy fogom én azt kibírni? - kérdeztem kötekedve
-Oh, szóval így? - nevette el magát
Kezei a derekamra csúsztak, majd óvatlanul az oldalamra. Iszonyatosan csikizni kezdett. Elrohantam volna, ha nem ül a csípőmre. Nevettem, a lábaimmal kalimpáltam, míg a kezemmel azon ügyködtem, hogy lerángassam magamról az övét. Már a könnyem is folyt, a nevetéstől pedig nem tudtam megszólalni. Majd amikor abba hagyta, éreztem, ahogy lehajol hozzám egy csókért. Ehelyett én egy határozott mozdulattal a földre juttattam őt. Elnevettem magam, de abban a pillanatban elkapta a karom, és magával rántott. A mellkasára zuhantam, és még fel sem eszméltem, ajkai már az enyémen voltak. Kezei szorosan ölelték át a derekam, arcát a kezeim közé fogtam. Ezúttal nem bele mosolyogtam, hanem szabályosan bele nevettem a csókunkba. Lemásztam Harryről, majd lesepertem magamról a nem létező porcicákat. Harry is így tett,majd visszaültem a kanapéra. Most Harry pihentette az ölemben a fejét.
-De várj, akkor lassan Gemma is férjhez megy? - kérdeztem pár perc szótlanság után
-Szerintem igen. - válaszolt bizonytalanul - Szerinted tényleg nem leszünk már együtt 8 hónap múlva?
-Ki tudja. - vontam vállat - Remélem, hogy igen, de őszintén szólva most nem is akarok a jövőre gondolni, csak a mostra. Mert, ha már azt nézzük, akkor abba is bele kell gondolnunk, hogy több, mint két hónapra el fogsz menni. Akkor mit fogunk csinálni? Távkapcsolat, vagy inkább szüneteltetünk? 
-Igazad van, nem éri meg azzal foglalkozni mi lesz később. - szakított félbe - Nem megyünk el valahová?
-Mire gondoltál?
-Nem tudom. - vont vállat - Eljöhetnél velem holnap reggel az énektanárhoz, utána meg megihatnánk valamit a srácokkal.
-Holnap nem akarok elmenni sehova. - ellenkeztem - Inkább itthon maradok és pihenek.
-Oké, de akkor ma csak az enyém vagy. A bíróságnak várnia kell holnapig, úgyhogy gyere. - állt fel sietősen
A kezét felém nyújtotta, hogy felsegítsen, és vele tartsak.
-Hova megyünk? - érdeklődtem, miközben kezem a tenyerébe helyeztem
Ismét olyan lendülettel húzott maga felé, hogy a mellkasának csapódtam. Kezdtem úgy érezni, hogy élvezi a helyzetet és direkt csinálja. Elmosolyodott, megcsókolt, majd az ajtó felé vettük az irányt, a kérdésemre viszont még mindig nem adott választ. Ahogy kiléptünk az ajtón, kezünket összekulcsoltuk, ezzel tudatva minden közelünkben lévő emberrel, hogy egy párt alkotunk. Megint rákérdeztem volna a célunkként kitűzött helyszínre, de Harry kézbe vette a telefonját, majd pár pillanattal később a füléhez emelte.
-Hello, nem zavarok? - szólt bele sietősen - Remek, nem tudnánk találkozni valahol most?..Igen..Csak mond meg hol vagy, és odamegyünk..Oké, tíz perc és ott vagyunk.
-Ez mi a fene volt? - förmedtem rá
-Majd megtudod. - mondta egy ravasz mosollyal
-Harry?! - néztem rá türelmetlenül
-Ne nézz már így. - nevette el magát - Mindjárt megtudod.
Nagy sóhajjal nyugtáztam a mondatát, majd megpróbáltam beletörődni a dologba. Az út további részében arról számolt be, hogy mit csináltak a tegnapi ének próbán a srácokkal. Nevetve mondta el, hogy Louis és Niall mindig eljátsszák, hogy verekednek. Liam eldugta Zayn mikrofonját, aki így a Harryével pótolta az övét, végül Liam odaadta Harrynek a Zaynét. Úgy döntöttek, hogy a már amúgy is kikészült énektanárt szivatják meg, így Louis ötletét követve elbújtak, amíg a mosdóban volt. Harry Niallel bújt a dobok mögé, Louis és Liam a zongora mögé, Zayn pedig valami asztal szerűségnél talált menedéket. Elméletileg az énektanár idegesen mondogatta, hogy ha megtalálja őket, és legközelebb is ilyeneket csinálnak felmond. El sem tudom képzelni miket csinálhatnak még. Tényleg majdnem sajnálom a hapsit, hogy öt nem normális tini viszi sírba. Megérkeztünk egy lila kis házhoz, majd az ajtóhoz sétáltunk, Harry pedig becsengetett. Összeráncolt szemöldökkel fordultam felé, és mindenbizonnyal az arckifejezésem késztette mosolyra. Nyugtatgatólag nyomott egy csókot a számra, majd nyílt az ajtó.
-Sziasztok. - köszönt széles mosollyal az előttünk álló nő - Gyertek be.
Harry szó nélkül belépett, maga után húzva engem is. A cipőt lerúgtuk magunkról, majd a nőt követve a nappaliba mentünk. Még mindig nem tudtam, hogy ki ő, és miért vagyunk itt.
-Kira Johnson. - nyújtott kezet
-Elerie Frewen. - helyeztem tenyerem az övébe
-Isztok valamit? - kérdezte kedvesen
-Én nem, köszönöm. - ellenkeztem
-Én sem, köszi. - utasította vissza Harry is
-Szóval minek köszönhetem a sürgős látogatásotokat?
-Úgy tudom, hogy a napokban nyitni fogsz egy éttermet. - kezdett bele Harry
-Mindenképp nyitok hétfőn, de még kellene egy állandó fellépő. Vagy egy banda. - vont vállat
-Ezért is vagyunk itt. - nézett rám
-Ezért? - döbbentem le
-Elerienek mesés hangja van. - nézett ezúttal Kirára
-Oh, csodás lenne.-mondta szélesmosollyal - A Styles család ismerőse vagy, biztos, hogy megbizható is.
-Tulajdonképp a barátnőm. - javította ki Harry
-Az most mindegy. - legyintett - Van valami tapasztalatod az éneklés terén?
-Általánosban és gimiben is kórustag voltam, ha ez számít valamit. - mondtam bizonytalanul
-Tökéletes. Holnap három körül betudnál jönni egy meghallgatásra? Megbeszélnénk a részleteket is.
-A holnap nem jó. - húztam a szám
-Mostanában nem tudjuk előre, mikor lenne idő, de idecsörgök, ha előre láthatólag tudunk jönni. - szólt közbe Harry
-Nekem megfelel. - vont vállat
-Akkor ezt megbeszéltük. - mondta széles mosollyal Harry
-El kell mennem még pár papírt elintézni a megnyitásig, szóval, ha nem haragudtok, én most elrohanok. - állt fel sietősen
-Dehogy, mi is menni készültünk. - állt fel Harry - Még egyszer köszönjük.
Mindhárman egyszerre léptük ki az ajtón, Kira viszont jobbra ment, míg mi balra indultunk volna. Megálltam pár lépésre a háztól, majd amikor megláttam, hogy Kira lefordult a sarkon, Harry felé fordultam. Széles mosollyal rá néztem, majd a nyakába ugrottam. Derekamat átölelte, majd megemelt a földről és megfordult velem a saját tengelye körül. Ahogy letett, el halk sikoly hagyta el a számat, majd arcát kezeim közé fogtam, és hosszan megcsókoltam. Kezeimet a nyakán kulcsoltam össze, míg ő a csípőmön pihentette kezeit, és magához húzott.
-Köszönöm, köszönöm, köszönöm. - öleltem meg szorosan
-Kiszorítod belőlem az életet. - nevetett Harry, mire elengedtem őt - Azt azért nem mondtam, hogy nem esik jól.
Kézen fogva visszasétáltunk ezúttal náluk. Az anyukája épp az utolsó tányérokat öblítette. Amikor meghallotta az ajtó csapódást, széles mosollyal, törlővel a kezében sétált felénk.
-Sziasztok. - ölelt meg boldogan
-Szia anya. - intett neki Harry, majd a nappaliba ment
-Ne mondj semmit. - intett csendre Harry anyukája, amikor épp köszöntem volna - Mikor valaki úgy köszön, hogy "csókolom", megbírnék őrülni. Olyan öregnek érzem magam olyankor. - mondta csalódottan - Tegezhetsz nyugodtan, kérlek. - nézett rám kérőn
-Rendben. - nevettem el magam
-Remek. Egyébként miújság?
Átsétáltunk a már kényelemben fekvő Harryhez a nappaliba, majd eültem, ő pedig fejét az ölembe helyezte. Anne a kanapéhoz tartozó fotelben foglalt helyet, majd mosolyogva ránk nézett. Komolyan, néha már megijeszt, hogy bármikor beszélünk, végig mosolyogja az egészet. Persze nem azt mondom, hogy nem volt jó érzés.
-Elerienek valószínűleg lesz munkája. - mondta boldogan Harry
-Oh, hát ez remek hír. - mondta boldogan Anne - És hol?
-Mesélted, hogy Kira éttermet nyit, és állandó fellépőt keres, úgyhogy elmentünk hozzá.
-De tényleg, ki az a Kira? - kérdeztem késve
-Anya egyik barátnője. - válaszolt Harry
-Akkor már biztos, hogy ott fogsz fellépni? - érdeklődött továbbra is Anne
-Nem, még mennem kell egy meghallgatásra. - válaszoltam, miközben Harry haját birizgáltam

-Ne azt, inkább szoknyát vegyél fel. - fintorgott Harry a fekete nadrágomra
-Miért? - néztem bambán
-Mert ha mással nem is, a külsőddel le tudod venni a lábáról a bírót.
-Bolond. - mondtam nevetve
-Vicceltem, de tényleg szoknyát vegyél fel, a nők azt szoktak hivatalos eseményekre.
-Oké, legyen igazad. - forgattam a szemem - Na menj, készülj el te is.
Kipateroltam a szobámból, hogy az ingéért menjen, amíg én felöltözök. Iszonyatosan féltem. Egyrészt a tárgyalás miatt, másrészt pedig azért, mert találkozok apával. Tartok attól, ahogy viselkedni fog velem. Nem várom, hogy ölelgessen agyon, vagy valami, de örülnék, ha legalább tudomásul venné, hogy ott vagyok.

-Kicsim, szerinted me.. - nyitott be Harry, amikor épp a cipzárral szenvedtem - Úristen!
-Mi történt? - kérdeztem rémülten
-Ez a ruha valami eszméletlenül áll.
-Húzd már fel a cipzárt.
A hajamat a jobb vállamra sepertem, hogy ne zavarja Harryt. A kezében lévő két zakót az ágyra dobta, majd sietős léptekkel mögém lépett. Bal kezével összefogta a cipzár alját, míg a jobbal felhúzta. Ezután kezei a derekamra csúsztak,majd csókokkal hintette be a nyakam. Elmosolyodtam, majd az állam felszegtem, és hagytam, hogy a bizsergés, ami minden alkalommal elöntött, ha vele voltam, ismét körbe járja a testem. A pillanatot a zsebében csörgő telefonja zavarta meg. Mérgelődve, és az előkeresése közben szitkozódva vette kézbe. Megnyomta a fogadás gombot, majd a füléhez emelte a készüléket.
-Szia. - köszönt bele még midig kicsit idegesen - Mi? ..Nem, ezt nem mondod komolyan, ugye?.. Oh, hogy az a kis rohadék.. Nem, majd beszélek vele én.. Oké, szia.
-Ki volt az? - ráncoltam össze a szemöldököm
Harry kerülte a tekintetem. Villámokat szóró szemei láttán talán jobb is volt. Ismét mélyeket lélegzett, egyre szaporábban a lenyugváshoz. Kezeimet a mellkasán pihentettem, és próbáltam megnyugtatni.
-A tárgyalás után elmondom, nem akarlak még jobban felidegesíteni.
-Ha nem mondod el még idegesebb leszek, mert nem tudom mitől vagy ideges. - próbáltam meg rá venni
-Kira hívott, hogy Justin és két haverja jelentkeztek az étterembe, és felvette őket, mert nem tudta, hogy mi mikor hívnánk őt.