14.fejezet - Végzős bál

Ciao!Megékeztem a 14. résszel.Ebben részben egy óriásit fogok ugrani, pontosabban közel másfél évet.Remélem nem fogtok túlságosan bele zavarodni.Igaz, rövid lett, de azért örülnék neki, ha kapnék komikat.Jó olvasást.:)

Elerie*


Szörnyű érzés, hogy a saját apám utál, és az egyetlen jó dolog, ami mosolyt csalt az arcomra az életben, most hetekre távol lesz tőlem. Sírással és levegővétellel küszködve trappoltam fel a szobámba. Iszonyú rossz volt. Szeretem őt, és szakítanunk kell. Csak abban reménykedem, hogy ez nem fog a kapcsolatunk rovására menni. Mármint ennél jobban már nemfog, de örülnék neki, ha a barátságunk megmaradna. Remélem, hogy Harry felhív majd, ha van ideje, és felveszi nekem a telefont, ha én hívom. Remélem, hogy szakít majd rám időt azért, hogy találkozhassunk.

És ez is eljött. Az érettségi bálomra készülődök. Ezt a több, mint másfél évet magántanulóként éltem túl, így többek közt Justint sem kellett látnom. Harryvel nagyon megromlott a kapcsolatunk. Bekövetkezett az, amitől féltem. Még az első egy-két hónapban ment is a dolog, sokat beszéltünk, sőt, volt, hogy skype-oltunk is, és igaz, csak képernyőn keresztül, de láttam a többi bandatagot is. Legalábbis ami Niallt, Zayn és Liamet illeti, mert Louissal már volt alkalmam találkozni. Gemma még azóta sem ment férjhez, de született egy gyönyörű kislányuk. Harryvel legutóbb a keresztelőn találkoztam, ahonnan egyből elrohant, így nem volt alkalmunk beszélni. Ez volt több, mint fél éve. Beszéltünk ugyan heti rendszerességgel telefonon, de egy idő után olyan elfoglalt volt, hogy örültem, ha havonta felhívott két percre. Semmi kedvem a bálba menni, de Harry nagymamája és Anne rábeszéltek. Mondván, hogy ilyen csak egyszer van az életben. De szerintem élvezték, hogy ők választhatták a ruhámat, a hajamat, a cipőmet és a többi. Apa nem rég szabadult  a börtönből,és gondolkozás, valamit búcsúzás nélkül Harlowba költözött. Már egy jó ideje nem voltam bent nála. Három hónap után meguntam a bejárkálást és a próbálkozást. Ha nem látja be, hogy igazam volt, akkor így járt.
-Had nézzelek. - szólt a folyosóról Harry nagymamája
-Egy pillanat. - szóltam vissza sietősen
A lábfejem belebújtattam a cipőbe, és ahogy ráhelyeztem a súlyom a lábamra, a sarka úgy tört ki szépen. Idegesen sétáltam el egy másik cipőért a szekrényemhez. Ez a mai nap már a harmadik szerencsétlenség. Megégettem az ujjam a hajvasalóval, a ruha elszakadt, most meg ez. Annyi volt a szerencsém, hogy a ruha varrás mentén szakadt, így Harry nagymamája gond nélkül meg tudta varrni. Ezen a cipősarok törésen már meg sem lepődök. Féltem, hogy mi jöhet még. Nem akartam elmenni a bálba és olyan embereknek jó pofizni, akiket nem is ismertem. Felvettem a cipőt, majd óvatosan ráálltam. Ez szerencsére megbírta tartani a súlyomat. Kicaflattam a folyosóra, ahol Harry nagymamája már tűkön ülve, vagyis inkább állva várt.
-Mintha rád öntötték volna. - mondta széles mosollyal
Nagyon boldog volt, hogy részt vehetett az előkészítésemben, de nem értettem miért ekkora öröm ez. A kísérőmet Anne választotta. Fogalmam sincs ki az. Anne szerint a srác meg akarta őrizni kilétét, így nem ismerhetem meg, csak ma. Remélem valami értelmes fiú lesz, nem valami tahó paraszt. A nappaliban már Anne várt, aki ugyanazzal a széles mosollyal és csillogó szemekkel várt, mint Harry nagymamája.

-Gyönyörű vagy. - dicsért meg
-Köszönöm. - mosolyodtam el
-Gyere, ismerd meg a kísérőd. - mondta izgatottan
A ház előtt egy fekete Porsche parkolt. Sötétített ablakain keresztül nem láttam be, nem tudtam ki ül a volánnál. Titkon reméltem, hogy Harry az, de hiú ábrándokat kergettem, ebben biztos voltam. A szerencsétlen napok egy szörnyűséggel folytatódott, amikor az illető kiszállt a járműből. Nem hibáztattam Annet, ő nem tudta mi is történt velünk annak idején. Felhúzott szemöldökkel vizslattam a széles mosollyal felénk sétáló srácot.
-Justin? - fagytam le
-Szia Elerie. - köszönt bárgyú mosollyal - Jó téged újra látni.
-Már ilyen elmebetegeknek is adnak jogsit? - forgattam a szemem, miközben elhaladtam mellette
-Érezzétek jól magatokat. - kiabált utánunk egyszerre Anne, és az anyukája
-Meg lesz. - mondta magabiztosan Justin
Sietős léptekkel mellém sétált, majd kinyitotta nekem az ajtót.
-Nincs eltörve a kezem, én is ki tudom nyitni. - mondtam flegmán
Beszálltam az autóba, majd nagyot sóhajtottam, hogy kicsit lenyugodjak. Ez a nap egyre rosszabb lesz.
-Csak szögezzük le. - mondtam határozottan, amikor elindultunk - Csak Anne, és Harry nagyija miatt vagyok itt. Nem vagyok hajlandó sem jó pofizni veled, de még csak hozzád sem szólni. Szóval ezek voltak az utolsó szavaim, amiket hozzád intéztem.
-Oh, milyen indulatos valaki. - mosolygott perverzül
Éreztem, ahogy az autó lelassít, majd megáll. Biztos voltam benne, hogy még nem érkeztünk meg az iskolához. Értetlen arckifejezéssel tekintettem ki az ablakon, majd amennyire tudtam, körbe néztem. Szinte semmit nem láttam a környéken. Csak fák sorakoztak amerre elláttam.
-Hol a picsában vagyunk? - kérdeztem dühösen
-Annak idején nem volt alkalmunk randizni. Szórakozzunk egy kicsit.
-A legszebb álmaidban sem. - mondtam flegmán - Bottal sem nyúlnék hozzád. Gyökér.
-Majd meglátjuk. - húzódott mosolyra a szája
Keze lassan közeledett  combomhoz. Indulatosan eldobtam a közelemből, majd dühösen rá néztem.
-Ha hozzám mersz nyúlni, eltöröm a kezed.
Őszintén szólva féltem. Nem is kicsit. Tartottam Justintől, de nem hagyhattam, hogy lássa rajtam. Nem engedhettem neki, hogy tudja gyenge vagyok, mert elbízta volna magát és csak jobban rám mozdult volna. Kiszálltam volna az autóból, de fogalmam sem volt, hogy hol vagyunk, és merre kellene mennem. Ismét megpróbált a combomhoz érni, amit megint megakadályoztam.
-Barom. - forgattam a szemem
-Fel fognak akadni. - mondta gúnyos mosollyal
-Dögölj meg.
Kezeimet a mellem alatt fontam össze, majd nagyot sóhajtottam.
-Hol a kibaszott életben vagyunk? - kérdeztem idegesen
-Ne kiváncsiskodj már annyit. Egyébként hihetetlen, hogy ennyi idő elteltével is hordod azt a nyakláncot. - nevetett hitetlenkedve
-Mégis mi a szart akarsz tőlem?- kérdeztem értetlenül
-Ne érdekeljen már minden.- mondta unottan
-Fulladj meg, de hogy egy pofonra sem méltatlak, az hét szentség.
-Harry mindig keresztbe tett nekem. - sóhajtott nagyot - Ha tetszett egy lány, furcsamód mindig Harrynél kötött ki. Fájdalmat akarok neki okozni azzal, amivel a legjobban tudok.
-Honnan veszed, hogy érdeklem még egyáltalán? Azt sem tudom mikor beszéltünk utoljára.
-Egykor szeretett, hidd el nekem, most is legalább annyira érdekled még őt, mint akkor. - mondta magabiztosan
-Engem akkor is kihagyhatnál a gyerekes vitáidból.
-Ha már elkezdtem, be is fejezem.
Az ablakon bámultak kifelé, majd meleg tenyerét éreztem a combomon. Dühösen ellöktem a közeledből, mire halkan felkacagott. Kezét az arcomra helyezte, majd maga felé fordította. Ajkait erőszakosan a számra tapasztotta. Hiába próbáltam eltolni magamtól, nem sikerült, ugyanis erősebb volt nálam. Sőt, azt is megmerném kockáztatni, hogy ivott is. Egyik kezével az arcomat tartotta, míg a másikkal a combomat simogatta. Azt sem tudtam mit csináljak. Próbáltam ellökni magamtól egész testemmel, de nem sikerült. Keze fentebb csúszott, majd a fenekembe markolt. Ekkor előtört belőlem a sírás. Eszembe jutott az az este. Az este, amikor elmentem apáért a kocsmába. Hogy amiatt a nyomorult éjszaka miatt gyűlöl a saját apám. Még mindig erőlködtem. Próbáltam ellökni magamtól Justint. Reménytelenül. Az erőm egyre alább hagyott, de nem adtam fel. Az utolsó leheletemmel is azon voltam, hogy eltoljam magamtól.
-Ne csináld ezt, kérlek. - szipogtam könnyes szemekkel - Justin, kérlek. - sírtam tovább

Nem hagyta abba. Tovább csókolgatott és fogdosott. Abban reménykedtem, hogy jön valaki a környékre, de nem. De tényleg beértem volna egy csövessel is, vagy egy manóval, csak valaki mentsen meg. Szorításából még mindig nem engedett, nem tudtam szabadulni. Mégis miért teszi ezt? Miért pont velem? Ekkor történt valami olyan, amire már vártam. Kicsit lazult a szorítása. Azonnal tennem kellett valamit, de fogalmam sem volt, hogy mit. Megfordultam, kezem az ajtóra tettem, de gyorsabb volt. A háta mögé nézett, majd egy mozdulattal lezárta a kocsi minden ajtaját, így reménytelen volt a menekülésem.
-Nem mész sehova.