17.fejezet - Újrakezdés

Pozdravljeni! Meg is  érkezett a 17. rész. Remélem ez is tetszeni fog. Nagyon örültem az előző részhez érkezett kommenteknek, még boldogabb lennék, ha ehhez is legalább ennyien írnátok. 

Elerie*

-Ellenkező esetben az övé vagy. - mondta halkan
-Mi? - csattantam fel - Én vagyok a tét? Te teljesen megőrültél? Mi van, ha veszítesz?
-Nem fogok. - mondta magabiztosan
Elém sétált, majd lenézett a szemeimbe. Csalódtam benne. Nem hittem, hogy valaha is fogok, de megtörtént. Csalódtam Harryben. Abban a Harryben, akit egykor annyira szerettem.
-Hogy lehetsz benne ennyire biztos?
-Ismerem Justin minden gyenge pontját.
-Akkor valószínűleg ő is a tieidet. - sóhajtottam nagyot
-Nekem csak egy van.
Kezei a derekamra csúsztak. Magához húzott, majd kisebb terpeszbe ereszkedett, hogy csökkentse  a köztünk lévő magasságot. Hiába használt tétként, valamiért nem tudtam rá komolyan haragudni. Persze, megvetettem őt, és szidtam magamban, mégsem tudtam ellenállni neki. A közelében a lábaim megremegtek, az agyam kikapcsolt, a pillangók őrült repdesésbe kezdtek, a szívem pedig követhetetlen gyors ritmust diktált. Tekintetét mélyen az enyémbe fúrta, majd szólásra nyitotta ajkait.
-Te. - bökte ki olyan határozottan, hogy beleremegtem
Szemeim eddig a nyakában lógó nyakláncon időztek, a szó hallatán viszont rá kaptam a tekintetem. Egy szó, mégis rengeteget jelentett számomra. Elmosolyodott, majd ajkait az enyémhez érintette. Mohón csókoltam vissza, mintha soha többé nem lenne részem ebben a felemelő érzésben. Derekam egyre védelmezőbben szorította. Kicsit fel kellett, hogy ágaskodjak a köztünk kialakuló magasság különbség miatt. Hosszú percekig csókolóztunk, majd ajkaink el sem váltak egymástól, Harry lassan lépegetett előre. Ezzel elérte, hogy hátrálni kezdjek és pár lépés után az ágyamra zuhanjak. Felém tornyosult, kezeivel a vállam mellett támaszkodott meg. Lábaimat épp annyira szét nyitottam, hogy közéjük térdelhessen és akadálytalanul csókolhasson. Amint ez megtörtént, lábaimat a derekán fontam össze. Pár pillanattal később eltért a számról. A fülem alatti résztől, egészen a vállamig hintette be puha csókokkal a bőröm. Arcát ismét magam előtt láttam, homlokát az enyémnek döntötte.
-Szeretlek. - mondta olyan határozottan, mint még soha
-Én is szeretlek.
Ahogy kimondtam rájöttem, hogy tényleg így érzek. Iszonyatosan haragszok rá a mérkőzés miatt, mégis jobban szeretőm őt annál, hogy ne legyek mellette, és ne segítsek neki felkészülni. Attól kezdve, hogy ajkaink először érintették egymást, ugyanúgy szeretem, csak a távol töltött idő alatt elbizonytalanodtam. Harry lassan lemászott rólam, majd leült a jobb oldalamra. Könyökömön támaszkodtam, csak félig láthattam rá Harry arcára.
-Nem lehetünk együtt. - mondta ellent nem tűrő hangon
-Mégis miért nem? - fakadtam ki
-A rajongók, a média. A rajongók ott támadnának, ahol csak érnek, a média pedig felbolygatná az életed. Mindenhová követnének, nem lenne egy nyugodt perced sem. Nem akarom, hogy miattam érjen véget a normális életed.
-Harry, ezek apróságok. - mondtam egy biztató mosollyal
Feldőltem ezzel elérve, hogy felém forduljon. Arcát kezeim közé fogtam, majd komolyan rá néztem.
-Szeretlek, és ezen sem a rajongóitok, sem a média nem fog változtatni. Ha ez a feltétele annak, hogy együtt lehessünk, hát legyen. Megkockáztatom, hogy felhagyok a régi életemmel azért, hogy egy közismert ember barátnője legyek.
-Akkor boldoggá tennél egy szárt azzal, hogy a barátnője leszel? - kérdezte mosolyogva
-Másra sem vágyom. - csókoltam meg

Két nap telt el azóta, hogy Harry haza jött. Ha minden igaz, holnap vissza kell utaznia Londonba. Nehéz lesz megválnom tőle. Annak idején tartottunk a távkapcsolattól, nem tudom, most hogy fogjuk bírni egymás nélkül. Gondolatmenetemből a telefonom csörgése zökkentett ki, Anne nevét a kijelzőre írva.
-Szia Elerie. - köszönt bele sietősen, és meg sem várva, hogy én is így tegyek, folytatta - Át tudnál jönni? Harry beteg lett és..
-Anne, nyugodj meg. - mondtam egy halvány mosollyal - Azonnal ott vagyok. 
-Köszönöm. - hálálta meg
A telefont hamarabb kinyomta, mint én, így esélyem sem volt arra, hogy elköszönjek. Fogtam a cipőmet, és miközben a lépcsőn ugráltam le, felhúztam. Már majdnem futva siettem a két utcával lentebb lakó Harryhez, és a kétségbeesett Annehez, aki ajtót nyitott.
-Jaj, de jó, hogy itt vagy. - ölelt meg sietve - Harry a szobájában van, begubózva.
-Rendben. - mosolyodtam el
Hihetetlen, hogy mennyire aggódik. Mintha Harry a halálán lenne. Vajon én is ilyen leszek, ha a gyerekem megbetegszik? Mindentől óvni akarom majd, és a legapróbb sérülések miatt is kiakadok? Anya ilyen volt. Próbált mindentől óvni, sikertelenül. Néha már az idegemre ment az a sok intés, mégis tudtam, hogy csak a legjobbat akarja nekem, így sosem panaszkodtam. Ahogy ezekre az emlékekre gondoltam, egy kósza könnycsepp gördült le az arcomon, amit a pulóverem ujjával azonnal le is töröltem. Mosolyogva nyitottam be a csukott szemel forgolódó Harryhez, aki mindenbizonnyal aludni próbált. 
-Mondtam már anya, hogy jól vagyok. - sóhajtott nagyot, majd az ajtó felé fordult
-Nem hittem, hogy ennyire hasonlítunk. - mondtam nevetve
Harry sápadt arcára mosoly ült, ahogy megpillantott. Leültem mellé, majd egy csókért hajoltam a fekvő barátomhoz, aki a cselekedetem viszonzása helyett mutató ujját helyezve ajkaimra eltolt magától.
-Nem akarok, hogy te is beteg legyél. - magyarázta meg
-Nem lesz semmi bajom. - makacskodtam - Jó, akkor csak egy puszit. - mutattam az arcomra
Derékig betakarózva feküdt az ágyban, a bal oldalán ültem, félig könyökölve. Kezét átdobta a vállamra, majd magához húzott, hogy a kért arcra puszit megadhassa. Amikor viszont kellően közel értek ajkai az arcomhoz, elfordítottam a fejem, kiharcolva így a csókot, amibe belemosolyodtam
-Szörnyű vagy. - mondta ironikus hangon Harry
-Csak szerelmes. - nevettem el magam - Nincs szükséged valamire?
-Csak rád. - mosolyodott el
-Biztos nem kérsz semmit?
-Elég, hogy itt vagy.
Kicsit lentebb csúsztam, és jobban hozzá bújtam Harryhez. Kezem a mellkasán pihdnt, míg ő az oldalamon kulcsolta össze a kézfejét. Pár perc szótlanság után kopogást hallottunk az ajtó másik feléről. Harry hitetlenkedő mosollyal fordult a hang forrása felé.
-Gyere anya. - invitálta be
-Nem akarok zavarni. - nézett be a résnyire nyitott ajtón - Csak látni akartam, hogy minden rendben van-e.
-Minden a legnagyobb rendben. - mondtam mosolyogva
-Szóljatok, ha szükségetek van valamire.
-Oké, anya. - nevetett Harry - Ezt fogja csinálni minden tizedik percben. 
-Ha őt ez megnyugtatja. - vontam vállat - Hogy fogsz így próbákra járni?
-Nem fogok. Addig, míg jobban nem leszek, maradok Holmes Chapelben. - mondta széles mosollyal
-Vettél már be lázcsillapítót?
A pólója vékony anyagán keresztül is éreztem, hogy mennyire forró a teste. Feldőltem, majd a homlokához és az arcához téve a kezem bizonyosodtam meg róla, hogy az állításom, miszerint lázas, nem csal. Az éjjeliszekrényen pihenő lázmérőért nyúltam, amit Harry nm nézett jó szemmel.
-Ne már. - nyafogott
-Ne rinyálj, mérd meg a lázad. - mondtam ellent nem tűrő hangon
-De ne ..
-Harold! - vágtam a szavába, mire halványan elmosolyodott
-Sosem hívtál még így. - mondta nevetve
Vele szemben térdeltem az ágyon, kezemben a lázmérővel ara várva, hogy Harry elvegye tőlem és megmérje vele a lázát. Ehelyett a derekamra fonta kezeit, majd óvatosan megfordított és egy gyors mozdulattal oda fektetett, ahol addig ő pihent. A csípőmön ült, egy széles mosollyal. Lassan lehajolt, majd a nyakamat hintette be apró, puha csókokkal.
-Mondtam már, mennyire jól áll, ha ilyen dühös és szigorú vagy? - motyogta két csók közt a nyakamba - Dögösebb vagy, mint amúgy.
-Örülök, hogy jobban vagy, de lemászhatná rólam. Harry, elég! - állítottam le - Ha nem méred meg a lázad, legalább egy gyógyszert vegyél be.
-De nem akarok. - nyávogott tovább
-Komolyan mondom, mint egy kis gyerek. - forgattam a szemem - Mi bajod van a gyógyszerrel?
Nagy sóhajjal levágódott mellém, majd a plafont kezdte el kémlelni.
-Nem akarok meggyógyulni. - nézett rám - Ha meggyógyulok, akkor fel kell szállnom a gépre, és el kell mennem. Nem akarlak itt hagyni, és megint távol lenni tőled.
-Én sem akarom ezt, de ez van. 
-Mi lenne, ha odaköltöznél? - csillant fel a szeme
-Londonba? Én? Őröltség. - ellenkeztem
-Miért? Louissal lakok együtt, biztos nem bánná.
-Nem lenne kicsit sűrű mindennap találkozni? Ne érts félre, szeretlek meg minden, de szinte együtt élni, olyan .. 
-Értem, de nem találkoznánk mindennap. Rengeteg próbára meg interjúra kell járnunk, van, hogy szállodában, vagy a buszban alszunk. Meg egyébként is elkél egy nő a háznál, mert Lou iszonyú kupis. - forgatta a szemét, mire elnevettem magam - De komolyan. 
-Szóval menjek és takarítsak utánatok? - kérdeztem sértődést játszva
-Tudod, hogy nem így értettem. - mosolyodott el - Amúgy figyelj, mutatok valamit. - mondta sietősen
Leugrott az ágyról, majd az  íróasztalán pihenő laptopért nyúlt. Visszaült mellém, bokáját keresztbe rakva helyezte ölébe a gépet. Miután a keresett cikket megtalálta, felém fordította, hogy elolvashassam.
'A One Direction nevű brit/ír banda göndör hajú szépfiúját már temérdek nővel hírbe hozták fiatal kora ellenére. Legtöbbjükkel valóban "randizgatott" de egyenlőre egy kapcsolata sem volt hosszú életű. Állítólag nem is szeretne barátnőt, mert túlságosan élvezi a szinglilétet ahhoz, hogy lekösse magát. Nos, a minap készült képek mindenesetre nem erre az állításra engednek következtetni. Meghitt sétálgatás az unokahúggal, és egy eddig még ismeretlen lánnyal. Mi kíváncsian várjuk, hogy ki lesz az a szerencsés lány, akinek sikerül teljesen elcsavarnia a brit szívtipró fejét. Talán ez a titokzatos lány képes rá?'
A cikk megmosolyogtatott, és azok a képek is, amik be voltak szúrva a végére. Ahogy elolvastam az utolsó szót is, Harryvel egymásra néztünk.
-Képes voltál rá. - mondta széles mosollyal, mire megcsókoltam - Egyébként haragszol? - kérdezte, mikor ajkaink elváltak
-A Justinos ügy miatt? - kérdeztem vissza, mire aprót bólintott - Igen. Nagyon haragszok, de nem bírnám ki, hogy ne szóljak hozzád.
-Tényleg nem akartam ezt. Csak elborult az agyam, és bármire képes lettem volna, hogy békén hagyjon.
-Mindegy, így alakult. Csak reménykedni tudunk, hogy nyerni fogsz. - sóhajtottam nagyot
-Nem fogom hagyni, hogy az övé légy. Azt nem élném túl. 
Anne felhozott Harrynek egy pohár vizet, és amikor kiment, Harry félig nevetve rám nézett.
-Tizenkét perce jött be. - mondta nevetve
Elvettem az éjjeliszekrényre tett poharat, és bele kortyoltam. Harry valami filmet keresett, míg én kényelembe helyeztem magam. Véletlen egy halk büfögést hallattam, mire a számhoz kaptam a kezem, Harry pedig elnevette magát.
-Ezt vegyem kihívásnak?
Kikapta kezemből a poharat, majd bele kortyolt, és egy embereset büfögött.
-Őrült vagy. - mondtam nevetve
-Milyen meghitten társalogtok. - nyitott be nevetve Anne - Lejönnétek egy kicsit?
Harry nagyot sóhajtott, majd feltápászkodott. A laptopot az ágyára tette, majd mellém lépett. Keze végig a hátamon volt, míg lesétáltunk. A nappaliban Gemma, Tom és Hope várt. Mindkettőnk arcára széles mosolyt csalt a vendégek látványa.
-Sziasztok. - köszöntünk egyszerre
-Mi járatban? - kérdezte kíváncsian Harry
Leültem mellé, majd ölbe vettem Hope-ot. Játszottam vele, mégis minden apró szóra figyeltem, hogy ne maradjak le semmiről.
-Ma este tartunk egy amolyan eljegyzési partit, az esküvő előtt. Már kitűztük az időpontot, de tudjuk, hogy még rengeteg dolgunk lesz addig, és fáradtak is leszünk, ha maradna időnk, ezért ma ejtjük meg. Nem leszünk sokan, csak a szűkebb családi kör. - avatott be a dologba Gemma - Abban reménykedtünk, hogy ott lesztek majd. 
-Hope-ra ki fog vigyázni? - ráncoltam össze a szemöldököm
-Majd a nagyi, ő úgy sem bírná, és elég keveset látja, úgyhogy úgy döntött vigyáz rá. - mondta mosolyogva
-Ez nem kérdéses egyébként. - csattant fel Harry - Hányra menjünk?
-Hétre, ha nektek jó.
-Tökéletes. - mondta Anne

Hihetetlen, hogy Harry betegen is bulizni akar. Tudom, tudom, ez nem kifejezetten buli, de akkor is. Nyugodtabb lennék, ha inkább otthon lenne és pihenne. De hát beszélhetek neki, makacs, mint az öszvér. Nem terveztem, hogy túl öltözök, egy sima farmert vettem fel egy barna toppal, és egy saruval. A táskámba a telefonomat, némi zsebkendőt, rágót, fülhallgatót és rengeteg apróságot rejtettem. Harry már a cipőjét húzta, amikor átértem, gyalog mentünk Gemmáékhoz mi ketten, és Anne.

Ahogy beértünk, Gemma és Tom boldogan köszöntöttek minket, majd szinte a létező összes kajával és itallal végig kínáltak minket. Harry az összes jelenlévővel beszélt pár szót, miután bemutatott nekik. Ezután inkább csak csendben leültünk a kanapéra és élveztük egymás társaságát. 
-Jól érzed magad? - kérdeztem aggódva Harrytől
-Rosszabb vagy, mint anya. - mondta nevetve - De nyugodj meg, semmi bajom. Csak egy egyszerű megfázás. És egyébként még nem adtál választ a költözéssel kapcsolatban.
-Szerintem ezt majd később megbeszéljük.
Újabb vendégek érkeztek, pedig már azt hittem mindenki itt van. Az ajtó felé néztem, majd a szívem a torkomban kezdett el dobogni, amikor megláttam Justint és a szüleit.
-Nem gondoltam, hogy ez a gyökér is jönni fog. - mondta dühösen Harry
-Csak ne csinálj semmit, kérlek.
-Megpróbálok nem jelenetet csinálni, de nem ígérek semmit.
-Köszönöm. - nyomtam egy puszit ajkaira
-Oh, milyen édesek vagytok együtt. - mondta nyálas hangon Justin, amikor megállt előttünk
-Te is tudod, hogy jobban jársz, ha nem kerülsz a szemem elé. - nézett rá villámokat szóró szemekkel Harry
-Csak gondoltam beköszönök. - ült le mellém
Kezét átdobta a vállam felett, mire éreztem, hogy a mellettem ülő Harry még idegesebb lesz. Felállt, majd Justin elé lépett.
-Beszélgessünk egy kicsit. - biccentett fejével a kertre nyíló ajtóra
justin leszedte rólam a kezét, vállat vonva rám nézett, majd felállt és követte Harryt. Iszonyatosan remegett minden porcikám. Nem akartam, hogy bármi baja essen Harrynek. Tudtam, hogy nem fog, de az estét sem akartam, hogy elrontsák. Elvégre ez Tom és Gemma estéje lenne. Utánuk szaladtam, hogy megpróbáljam leállítani őket. Ahogy kiléptem, ott álltak egy lépésre egymás előtt.

Azoknak szól, akik hozzám hasonlóan blogolnak: Vállalok cserét. Írj az elérhetőségeim közül valahol, vagy itt kommentben. Küldd el a blogod linkjét, és szólj, ha kitetted a blogom a tiédre. Amint ez megtörtént, én is kirakom.:))