18.fejezet - Meglepetés

Sziasztok! Sajnálom, hogy ilyen sokat kellett várnotok erre a részre, de nem volt semmi ötletem a folytatásra. A mai nap alkalmával ihletet kaptam, így olvasásra került a 18.rész. Jó olvasást!:))

Elerie*

Ahogy kiléptem, ott álltak egy lépésre egymás előtt. Harry elé léptem, majd kezeimet a mellkasára helyeztem, de mit sem törődve azzal, hogy nyugtatni próbálom, tovább nézte szikrákat szóró szemeivel az előtte álló Justint. 
-Ha nem szeretnéd, hogy bármi baja legyen annak a nyomorult pofádnak, akkor békén hagyod Eleriet. - mondta dühösen Harry
-Így, vagy úgy, de egyszer meg fogom húzni.
Éreztem, ahogy Harry teste még jobban megfeszül a szavak hallatára. Kezei lazán voltak ökölben, a mondatra viszont erős szorításba ugrottak. Megindult Justin felé, én pedig kétségbeesve próbáltam őt visszatartani.
-Ne, kérlek. - néztem fel rá - Majd én.
Úgy tűnt, hogy Harry bízik bennem annyira, hogy megtegye, amire kértem. Biztonságban voltam, mégis éreztem, ahogy szemével követ, míg megteszem azt a fél lépést Justin felé. Egy bájos mosolyt eresztettem Justin felé, kezeimet a vállára helyeztem, majd szépen ágyékon térdeltem.
-Rohadj meg. - fűztem hozzá a cselekedetem végrehajtása közben
Visszaléptem Harry mellé, aki egy csókot hintett ajkaimra, majd kezét a derekamra vezette. 
-Minden rendben? - kérdezte rémültem Gemma, amikor visszasétáltunk
-Persze. - bólintott aprót Harry - Csak kicsit rosszul vagyok, úgyhogy, ha nem bánod mi haza megyünk.
-Nem gond. - mosolyodott el
-Mi történt? - lépett mellénk Anne
-Semmi, csak kicsit rosszul vagyok. - válaszolt Harry - De anya, semmi baj. - fojtotta belé a szót - Haza megyünk és pihenek.
-Nagyon vigyázz rá. - nézett rám kérőn Anne
-Azzal nem lesz gond. - mondtam mosolyogva, mire Harry homlokon puszilt
-Várjatok! - mondta sietve Tom - Amíg mindenki itt van, bejelentenénk az esküvő időpontját.
-Oh, igazad van. - mondta izgatottan Gemma - Egy kis figyelmet kérünk!
Lassan mindenki elcsendesedett, majd Gemma felé fordult, a várásokkal ellentétben mégis Tom nyitotta szóra ajkait.
-Ugyebár azért vagyunk most itt, hogy közölhessük a kitűzött időpontot a nagy napra. Úgy döntöttünk, hogy a megismerkedésünk évfordulóján, november 27-én esküszünk meg. - jelentette be, mire tapsolni kezdtünk
Minket is beleértve mindenki a gratulációját nyilvánította. Mi lassan leléceltünk, de mielőtt beléptünk volna Harryék házának ajtaján, a csuklómnál fogva magához húzott. A mellkasának csapódtam, mire ő halványan elmosolyodott és megcsókolt.
-Gyere, van egy meglepetésem. - mondta széles mosollyal
Köpni-nyelni nem volt időm, azonnal elindult a ház mögé. Ahogy mit sem sejtve mögötte lépdeltem azon tanakodtam, mit tervezhetett. Izgatott voltam, és kíváncsi. Ahogy a kertbe értünk, gyönyörű látvány tárult elém. Egy gyönyörűen megterített asztal két főre. A fán lámpások lógtak, a pezsgő be volt hűtve. Széles mosollyal Harry nyakába ugrottam, majd hosszan megcsókoltam.
-Gyönyörű. - mondtam, miután elváltak ajkaink
-Örülök, hogy tetszik. - mosolyodott el - De ez még nem a meglepetés. 
-Mi? Ez még nem az? - döbbentem le
-Nem, majd a vacsora után megtudod.
-Oh, de már olyan kíváncsi vagyok. - toporzékoltam
-Nem, majd a vacsora után. - mondta ellent nem tűrő hangon
-Oh, de Harry. - kérleltem továbbra is
Tudtam, hogy mivel bírhatom szóra. Imádja, ha a füle alatti részt csókolgatom. Lábujjhegyre tornáztam magam, majd lassan a füléhez hajoltam. Puha csókot nyomtam a füle alatti felületre, majd gyengén megharaptam, mire felszegte az állát és így tűrte tovább a tevékenykedésem.
-Ezt még el tudnám viselni egy ideig. - mondta széles mosollyal
-Elárulod a meglepetést? - kérdeztem érdeklődve
-Szörnyű mennyire makacs vagy. - mondta hitetlenkedve
-Nem tehetek róla. - vontam vállat
-Na, gyere. - húzott maga után
Az asztalhoz sétáltunk, majd leültetett. Csókot nyomott az ajkaimra, majd mögém sétált. Kíváncsian várva ültem mozdulatlanul. Valamit kézbe fogott az asztal mellől, majd visszalépdelt elém. Amint az kiderült, egy gitár volt ott elrejtve. Mosolyogva a nyakába akasztotta, majd játszani kezdett.
-Don't try to make me stay.. - kezdett énekelni
Már az első sorok hallatán könnybe lábadtak a szemeim. A dal gyönyörű volt, az pedig, hogy Harry énekelte, ráadásul nekem, még különlegesebbé tette. A dal végeztével a boldogságtól remegő karjaimmal megöleltem Harryt. Ekkor elkezdtek potyogni a könnyeim.
-Ennyire rossz volt? - kérdezte nevetve
Lassan elengedtem őt, majd újra a talpaimon állva törölgettem a könnyeimet.
-Annyira gyönyörű volt. - mondtam továbbra is könnyezve - Nem tudom elmondani, mennyire szeretlek.
-Én is szeretlek. -csókolt meg - Most már ehetünk?
-Igen. - mondtam nevetve
Tényleg leírhatatlan az, amit Harry iránt érzek. Annak ellenére, hogy nem gyerekkorom óta ismerem, már nem tudnám elképzelni nélküle az életem. 
-Ez milyen dal volt amúgy? - mosolyodtam el - Saját, vagy..
-Saját. - fojtotta belém a szót - Akkor írtam, amikor szakítottunk az X-Faktor miatt. Ezzel töltöttem az időmet, míg turnéztunk.
-Komolyan? - képedtem el
-Igen, és tudod mi a legjobb az egészben? A menedzser meghallotta egyik délután, amikor gyakorolgattam, és megtetszett neki. Lehet, hogy a következő albumunkon rajta lesz. Feltéve, ha megengeded. Elvégre ez a te dalod, ha csak magadnak sze..
-Beleegyezek.- mondtam széles mosollyal - Ezt a dalt másoknak is hallaniuk kell.
-Viszont rossz hírem is van. - mondta kicsit komorabban - Direkt nem szóltam, hogy ne aggódj, de holnapra tettük a meccset.
-Mi? - fakadtam ki - Miért nem akkor szóltál, amikor már monoklikkal botorkálsz haza?
-Mert nem akartam, hogy ideges legyél.
-Pedig az vagyok. - mondtam dühösen - Hol lesz?
-Nem akarom, hogy ott legyél. - mondta ellent nem tűrő hangon
-A barátnőd vagyok Harry, ott leszek.
-Nem, nem akarom, hogy ezt az egészet végig nézd.
-Nem óvhatsz meg mindentől. - förmedtem rá - Úgy csinálsz, mintha engem vernének péppé. 
-Nem óvhatlak meg, de próbálkozni szabad. És nem teszek úgy, csak nem szeretném, ha minden kapott ütésnél a ringbe rohannál.
-Szerinted azt tenném?
-Nem tudom, de minimum sírva fakadnál.
-Rendben, akkor menj egyedül. - mondtam dühösen
Felálltam, majd elviharoztam. Harry még csak utánam sem jött. Haza mentem, majd felmentem a szobámba. Harry nagyija már aludt, Hope már a szüleivel volt. Pizsamámat a kezembe fogva indultam a fürdőbe, hogy egy zuhany keretében kicsit lenyugodhassak, amikor nyít a bejárati ajtó. Lepillantottam, Harry lépett be rajta. Szemet forgatva bevonultam a fürdőbe, majd míg ott időztem abba a tudatban voltam, hogy ő haza ment. De nem így történt. Ott ült a szobámban, lábaival dobolt a padlón. Ahogy beléptem felpillantott rám, majd alaposan végig mért.
-Mi van? Minek jöttél? - kérdeztem dühösen
-Beszéljük ezt meg.
-Nincs ezen mit beszélni. Holnap elmész egyedül egy meccsre és szarrá vereted magad, én pedig Justinnal kell, hogy legyek, a te hülyeséged miatt. - foglaltam össze
-Nem, kicsim, te ezt nem érted.
-Ne becézgess. - mondtam feszülten - Csak menj el, hagyj pihenni.
-Addig nem megyek el, míg.. - kezdett bele ismét
Csak nagyot sóhajtva felálltam, majd lebotorkáltam a konyhába. Harry minden mozdulatomat követte. Ahogy leértem a célomként kitűzött helyiségbe a hűtőhöz léptem, de semmi ínyemre valót nem találtam. Megfordultam, Harry pedig ott állt előttem fél lépésre. Kicsit megugrottam, de hamar sikerült az egekbe szökkent vérnyomásomat az eredeti szintjére ráznom. Csak rideg tekintettel elsétáltam mellette. Nehezemre esett, hogy nem öleltem, vagy csókoltam meg. De nem engedhettem a csábításnak. Addig nem, míg el nem árulta, hogy hova és hányra mennek holnap. Ahogy elhaladtam a bejárati ajtó előtt, hogy visszamenjek a szobámba, Harry a csuklóm után kapott. Az erő, amivel magához húzott, ismét csak arra engedett, hogy a mellkasának csapódjak. Gödröcskés mosolyával rám pillantott, majd megcsókolt. Kezei a derekamra tévedtek, majd a combomhoz. Az ölébe húzott, lábaim a derekán fontam össze. A hátam az ajtónak szegezte, csókjai eltértek számról a nyakamra.
-Nem jöhetsz velem. - motyogta két csók közt
Mély levegőt vettem, majd a kifújása közben lazítottam a lábaim szorításán. Megálltam Harry előtt, majd dühösen rá néztem.
-Menj haza. - mondtam ellent nem tűrő hangon
Nem szólt semmit. A háta mögé nyúltam, kezemmel a kilincset kerestem. Ahogy megleltem kinyitottam az ajtót, majd kis unszolás után Harryre csaptam azt. Idegesen mentem fel a szobámba, miközben a telefonom csörgött. A kijelzőn Harry neve szerepelt, kinyomtam, majd lenémítottam, lassan pedig álomra hajtottam a fejem.

Reggel kipihenve ébredtem, de, ahogy eszembe jutott a tegnap este feldühödtem. Ásítozva lépkedtem a szekrényemhez, úgy döntöttem sétálok egyet, hátha kitisztul a fejem. A telefonomra pillantva láttam a 47 nem fogadott hívást. Mind Harrytől. Mellette még körülbelül 20 sms, amiket nem néztem meg. A szakadt farmeromhoz egy kék felsőt választottam, és a kedvenc cipőmet. A telefonom és a többi apróságot egy kis táskába mélyesztettem, hogy ne a zsebem legyen tele gyömöszölve velük.

-Elmegyek sétálok egy kicsit. - tájékoztattam Harry nagymamáját
-Rendben, vigyázz magadra! - szólt utánam, mielőtt kiléptem
Kezem a kilincsre helyeztem, majd némi súlyt kifejtve rá lenyomtam. Ahogy kinyitottam az ajtót szó szerint a lábaim elé borult Harry.
-Úristen. - kiáltottam fel
Harry feltápászkodott, majd megállt előttem. Szemei alatt sötét karikák ültek ki, kezében a telefonját tartotta. A tegnapi ruha volt rajta.
-Egész este itt voltál? - néztem nagyot - Megőrültél?
-Az egész életemet itt tölteném, ha azzal elérném, hogy megbocsáss.
-Te nem vagy normális. A meccs ma lesz, te meg egy fikarcnyit sem aludtál? 
-Nem tudtam.
-Uramisten. Ez az én hibám.
Bezártam magam mögött az ajtót, a rádiót hallgató nagyi valószínűleg mit sem sejt az egész dologból.
-Nem a te hibád. Csak nem szeretném, ha végig néznéd, ahogy kapom az ütéseket. Nem akarlak egy ilyen dolognak kitenni, tudom milyen érzékeny vagy.
-De attól függetlenül ott akarok lenni.
-Én viszont nem engedem. Nem érdekel, ha egy életre megharagszol, akkor sem engedem, hogy ott legyél.
-Istenem, Harry. - fakadtam ki - Komolyan, mintha egy nyolc éves kislánnyal beszélnél. Nem a kishúgod vagyok, hanem a barátnőd.
-Épp ezért akarlak megvédeni. 
-De tudok magamra vigyázni. 
-Elhiszem. - mosolyodott el - Hazakísérsz? Lefürdök meg átöltözök.
-Igen. - sóhajtottam nagyot
-Készülj fel, hogy valószínűleg már ma délután fent leszünk a neten.
-Ha nekik jól esik. - vontam vállat
Harry rám mosolygott, majd összekulcsolta kezét az enyémmel. Ahogy elindultunk tini lányok hada kerített körbe minket. A tömegből a lányok sikításának ellenére is tisztán hallható volt néhány várható kérdés. Minthogy "Ki ez a csaj?" "Jártok?" "Hogy hívják?" és a többi. Hiába csak két utcányira lakott Harry, kész örökké valóság volt, mire odaértünk. Harry lefürdött, majd a megszokotthoz képest elég érdekes szerelésben lépett le mellém. Térdnadrág és egy fehér atléta volt rajta, kezére már bandázs tekerve.
-Hova készülsz? - kérdezte kíváncsian
-Fél óra múlva meccs. - pillantott az órájára - Anya még úgy tíz perc múlva jön. Majd elmentek addig vásárolni, vagy elbeszélgetitek az időt. - vont vállat
-Ezt te sem gondolod komolyan. - néztem rá kérdőn
-Pedig de. - mondta határozottan
Kezében szorongatott valamit. Olyan apró volt, hogy nem láttam mit rejt a tenyere. Észre vette, hogy pásztázom, ezért gyorsan cselekedett. Óvatlanul a bejárati ajtóhoz lépett, amikor is rá jöttem mit tervez. Későn kapcsoltam, mire felálltam Harry már az ajtó másik oldalán volt, amit rám csukott.