19.fejezet - A mérkőzés

Sziasztok! Sajnálom ezt a kimaradást, de nem volt ihletem. Ennek köszönhetően ez a rész is rövid lett, de azért remélem tetszik majd,és kapok komikat. Ne felejtsétek el a gombok használatát, és aki még nem iratkozott volna fel, tegye meg.(; Holnap húsvét. OhYeaah! A sok büdös kölni. Lehet napokig hajat mosni.Szóval jó olvasást és ezúton kívánok nektek Békés Ünnepeket! Imádlak titeket.:*

Elerie*

Későn kapcsoltam, mire felálltam Harry már az ajtó másik oldalán volt, amit rám csukott. Idegesen dörömböltem rajta, miközben Harry nevét ordítoztam. Kézbe vettem a telefonom, majd őrült módjára minden másodpercben hívogattam, sikertelenül. A még meg nem nézett üzenetekre tévedtem. Megnyitottam az elsőt, majd elolvastam.
'Kicsim, elhiszem, hogy haragszol, de nem engedhetem, hogy ezt végig nézd. Csak gondolj bele, hogy mit éreznél, ha azt látnád, ahogy Justin megüt. Ha bele döglök is, de kiütöm, az pedig, hogy haragszol emiatt az egész miatt, nem érdekel. Tudom, hogy jól döntöttem. Ha szakítani akarsz, hát tessék. De legalább tudom majd, hogy nem vagy a Justiné. Ha megteszed én abba belehalok, mert van az az érzés, hogy, ha nem lehetsz az enyém, akkor senki másé. Remélem megérted, ha pedig a szakítás mellett döntesz, hát hajrá. De tudd, hogy én akkor is szeretni foglak.'
Szakítani? Ez teljesen megőrült? Uramisten, ilyen meg sem fordult a fejemben. Meg, ha már itt tartunk, akkor az sem merült fel bennem, mit érzek majd a meccs alatt. Tényleg rohadt szar érzés lenne azt látni, ahogy a barátomat verik. Ennek ellenére ott kell lennem. Tudom, hogy szüksége van rám, ezt ő sem tagadhatja. Mellette kell lennem. Feltápászkodtam az ajtóból, amin ekkor kattant a zár. Anne haza ért, szerencsére. 
-Oh, szia. - illetődött meg
-Szia. Egy gyors kérdés. Nem tudod Harry hova ment? - kérdeztem sietősen
-Nem. - mondta értetlenkedve
-Remek. - mondtam ironikus hangnemben - Most sietek, majd még beszélünk.
Gyors puszit nyomtam az arcára, majd leléceltem. Feltételezem még egy jó ideig ennek a gyors szóváltásnak a hatása alatt volt, de jelenleg ez érdekelt a legkevésbé. Meg akartam találni Harryt. Még mindig nem akarom elhinni, hogy nélkülem ment el. Mégis mitől akar megóvni? A látványtól? Azt hiszem attól nem kell. Azok után, hogy a nagymamám a szemem láttára akasztotta fel magát, azt hiszem el tudom viselni annak a látványát, hogy a barátomat éri pár ütés. 
-Elnézést. - szólítottam le egy járó-kelőt - Nem látott egy magas, göndör hajú, tizennyolc éves fiút?
-Nem. - ellenkezett
-Mindegy, köszönöm. - hálálkodtam
Mégis hol a fenében keressem? Hol fognak verekedni? Egy parkban? Hülyeség, nem fognak mindenki szeme-láttára egymásnak esni. Azt sem tudom, hogy van-e a közelben valami edző terem, vagy hasonló. Félő, hogy mire megtalálnám a helyet, már vége lesz mindennek. Úgy terveztem, hogy a lehető legtöbb embert kérdezem ki arról, hogy látták-e Harryt. Nagyon remélem, hogy legalább egy ember tud hasznos információval szolgálni, mielőtt elkezdik a meccset. Elindultam hát céltalanul a járdán, majd az első embert, aki a közelembe ért, leszólítottam. Vagyis én értem az ő közelébe, mivel háttal állt nekem.
-Elnézést. - mondtam félve, mire a srác megfordult
-Oh, kit látnak szemeim. - mosolyodott el, majd végigmért
-Justin?! - döbbentem le - Te mi a fenét keresel itt?
-Volt egy kis dolgom, most megyek az edzőterembe, hogy laposra verjem a pasidat. - mondta nagyképűen
-Én sem hittem, hogy a világ legönzőbb, legnyomorultabb és legutáltabb férgétől kell ezt kérjem, de had menjek veled.
-Meglep, hogy Harold nem engedte, hogy vele tarts. Mi történt?
-Semmi közöd hozzá. - mondtam dühösen - Tudod mit? Inkább csak mond el, hogy hol lesztek. Nincs ingerem két lépést sem tenni veled.
-Csak a másik utcán, drágám.
Kezét az arcomhoz emelte, de még mielőtt végig simított rajta, dühösen ellöktem magamtól.
-Még mindig indulatos vagy. - kacagott hitetlenkedve - Tetszik.
-Menj a pokolba. - forgattam a szemem, majd elindultam
Hamarabb akartam odaérni, mint ő, hogy még tudjak beszélni Harryvel. De ez lehetetlennek bizonyosult, amikor elhaladt mellettem, és rám dudált. Felé fordultam, mire egy bájosnak ható mosollyal intett nekem, amit egy újabb szemforgatással reagáltam le. Kicsit gyorsítottam a tempómon, de nem sikerült megelőznöm Justint. Amikor lihegve beléptem a terembe, Justin épp az utolsókat tekerte a bandázson, már felállni készült a padkáról. Ahogy csapódott az ajtó, és a csendes termet a levegő után kapkodásom töltötte be, mindketten felém fordultak. Justin egy diadalittas mosollyal, Harry pedig elszörnyülködve. Ideges, határozott léptekkel felém sietett, míg én az ajtó melletti padon foglaltam helyet, és kifújtam magam.
-Mi a fenét keresel itt? - förmedt rám
-Nem hagyhattam, hogy egyedül csinált ezt végig. - mondtam meg-megakadozva
-El, kérlek, menj haza.
-Nem. - mondtam határozottan, kicsit magasabb hangnemben - Nem fogom hagyni magam. Olvastam az egyik sms-ed, és még csak meg sem fordult a fejemben, hogy szakítsak veled emiatt. Harry, ezen is ketten kell túl jutnunk. Együtt fogjuk megcsinálni. 
-Akkor sem engedhetem, hogy ezt végig nézd. - makacskodott
-Harold. - néztem rá kérőn - Mindössze tizennégy évesen az anyám előttem hajtotta örök álomra a fejét. Tizenhat évesen félig megöltem valakit. - mondtam kicsit halkabban - És ugyanennyi idősen a nagymamám a szemem láttára akasztotta fel magát. Azt hiszem kibírok egy kis boxot.
-Jó érvek, de..
-Semmi de. - szakítottam félbe
-Hogy találtál ide? - kérdezte értetlenkedve
-Na mi lesz már, Styles? - szólt a ringből Justin
-Majd később megbeszéljük. - pillantottam Justin felé, mire Harry elindult volna - Oh, és Harry.
-Igen?-fordult vissza
Felálltam, arcát a kezeim közé fogtam, majd kicsit lábujjhegyre emelkedtem.
-Szeretlek. - nyomtam csókot ajkaira
-Én is szeretlek. - mosolyodott el
Elsétált a ringhez, majd a második és a harmadik kötelet szétfeszítve belépett. Nem tudom, hogy kié ez a hely, agy, hogy hogyan kapták ezt meg erre az időre, de most nem érdekelt. Harry felhúzta a kesztyűket, addig Justin pedig ugrált párat bemelegítésképp. A szívem ezerrel vert. Még el sem kezdték, de már rosszul voltam. Kicsit közelebb sétáltam, hogy jobban lássam az eseményeket. Mindenem remegett. Alsó ajkamat beszippantva, és azt harapdálva figyeltem az eseményeket. Eddig még senki nem ütött. Ugráltak egy kicsit, majd Harry megkezdte a mérkőzést. Justin ügyesen elhajolt az első ütéstől, majd rá mért egyet Harry, amit kivédett. És itt kezdődött az igazi box. Kicsit meglepetten ért, hogy az ütéseik mennyire szabályosak. Nem tudtam, hogy boxolt volna ezelőtt bármelyikőjük. Harry mindenhol ütötte Justint, ahol csak tudta. Az arcán, a hasán, a fején, de persze lehetetlen volt, hogy egy-két csapás ne érje őt is. Rá jöttem, hogy Harry nem azért akart távol tartani ettől az egésztől, mert féltett, hogy rosszul viselném annak a látványát, ahogy megüti őt az a görény. Ennek ahhoz semmi köze ne volt, ugyanis Justinnak esélye sem volt Harry ellen. Az ellen akart megóvni, hogy így lássam őt. Az együtt töltött idő során többször is tapasztaltam Harry sötétebb oldalát, ami nem kifejezetten volt ínyemre. Kicsit megrémisztett. Ő ezt mindenbizonnyal észre vette, ezért akart távol tartani ettől. És milyen igaza volt. Most már belátom. Nem volt felemelő látvány Harryt így szemügyre vennem. Nem szerettem, amikor ilyen. Szemei elsötétültek, állkapcsa megfeszült. Justin próbálta hárítani, valamint leadni az ütéseket, több-kevesebb sikerrel. Amikor már alig volt élet szerencsétlenben, Harry még mindig nem állt le. Ott sorozta őt, ahol érte. Kétségbeesetten szaladtam a ringhez, majd felléptem, de nem mentem be.
-Harry! - szóltam rá, de rám sem nézett - Harold!
Megállt. Egy pillanatig még az összegörnyedt Justin felett állt, majd felegyenesedett. Hátra fordult, majd rám nézett. Megijesztett. Féltem tőle, mert dühös volt a tekintete. Szemeivel egy kész hadsereget meg tudott volna ölni. Láttam már idegesen, de ennyire még nem. Legalábbis rám még soha nem nézett így. Szemeim könnybe lábadtak a félelemtől. 
-Már eleget kapott. - mondtam remegő hangon
Harry felém lépett, a szívem egyre gyorsabban vert az idegességtől. Szemei ugyanolyan dühösen tekintettek rám. A kesztyűket lefejtette kezeiről, majd maga mellé dobta. Felém tornyosult, mire én kicsit elhúzódtam. Értetlenkedve nézett rám, majd nagyot sóhajtott.
-Ettől féltem. - fújtatott nagyot - Menjünk innen.
Harry idegesen lépett ki a ringből, félve sétáltam utána. Még utoljára visszapillantottam Justinra. Még nem volt olyan állapotban, hogy ne tudja elhagyni a termet, úgyhogy lelkiismeret furdalás nélkül léptem ki onnan. Kissé félve vezettem végig Harry könyökhajlatától a kezem a tenyeréig, majd összekulcsoltam ujjainkat. A bandázs még a kezén volt, az ajka felrepedt, a szemét pedig monokli díszítette. És akkor boldog voltam. Eddig is tudtam, hogy Harry nem lenne képes bántani, de most, hogy kicsit gondolkoztam, teljesen elszállt a félelmem. Hiszen ezek a sebek mind miattam vannak. Azért történt vele ez, mert engem védett. Annyira boldog voltam, hogy kiállt mellettem. Habár nem örültem eleinte a meccsnek, és még most sem repesek az örömtől, már látom a jó oldalát. Justin leakad rólam, ráadásul már Harry dühös énjétől sem tartok.
-Mit mosolyogsz? - kérdezte félig nevetve
-Semmit.
-Hogy találtál oda? - komorult el
-Anne haza jött, így el tudtam szabadulni. Az utcán megkérdeztem pár embert, hogy nem láttak-e, mikor egyszer bele futottam Justinba és elmondta.
-Nem kellett volna ott lenned. - ellenezte még mindig
-Miért? Azért, hogy ne lássam azt az éned, amikor teljesen elborul az agyad? Valld be, hogy ettől akartál megóvni. Ettől a látványtól, és nem attól, hogy Justin megüt.
-Igen, igazad van. - sütötte le a fejét - Féltem, hogy majd ha így látsz, megijesztelek és..
-De itt vagyok. - vágtam a szavába - Harry, meg se forduljon a fejedben, hogy szakítanék veled. Menjünk haza, leápollak.
-Menjünk a nagyi házába. - mondta ellent nem tűrő hangon - Ha anya meglátna így, totál kiakadna. - forgatta a szemét
-Miért, a nagyid nem?
-De, csak ő más. Anya magát hibáztatná, amit nem akarok. Azt hinné, hogy rossz anya, és nem tud vigyázni rám. Nem mintha kellene. A nagyit meg ha megkérem úgy sem szól neki. Egy kis alapozóval el tudod tüntetni, nem? - célzott a monoklijára
-Megoldom valahogy. - vontam vállat - A menedzsered mit fog szólni hozzá?
-Semmit. Amiről nem tud, az nem fáj. A sminkes nő nagyon jó barátom, ha megkérem, hogy sunyiban alapozza le az arcom, megteszi. Ha valahol egy fodrász, vagy egy fotós meglátná kitörne a botrány. pletykálkodnának, ami a menedzsernek nem tetszene, ezért jobb, ha nem tud is róla.
-Oh, szóval jóban vagy a sminkes csajjal? - hangsúlyoztam az utolsó szót
-Oh, csak nem féltékenykedsz? - kérdezett vissza nevetve
-Hány éves?
-Huszonkilenc, és van egy férje, meg egy lánya.
-Remek, akkor nem kell aggódnom. Vagy mégis?
-Ha velem egyidős lenne és szingli, akkor sem érdekelne. Téged szeretlek.
-Tudom. - mondtam széles mosollyal - Én pedig téged.
-Egyébként fontolóra vetted már az ajánlatomat? - kérdezte kíváncsian
-Milyen ajánlatodat? - néztem bambán, majd leesett mire is gondolt - Ja, hogy a költözést. - bólintottam nagyot - Még nem.
-Remek. - mondta ironikus hangnemben
Beléptünk az ajtón, majd Harry a nappaliba vette az irányt, míg én a konyhában ragadtam. Elővettem a fagyasztóból egy darab csirkemellet, majd egy törlőruhába csavartam. Bevizeztem egy zsebkendőt, majd Harryhez sétáltam a nappaliba. Leültem mellé, majd a kezébe nyomtam a húst. Felhajtotta a törlőruhát róla,majd alá nézett.
-Tudtommal ezt meg szokták sütni. - mutatott a húsra
-Bolond. - nevettem el magam - Na fordulj ide.
Harry szó nélkül rám szegezte tekintetét. Bal kezemmel megfogtam az állát, míg a jobb mutató ujjamra csavart zsebkendővel elkezdtem felitatni a vért, ami kicsattant szájára száradt. Enyhén felszisszent, de jól tűrte az ápolgatásomat. 
-Mi lenne, ha nem a zsebkendővel próbálnál meggyógyítani? - kérdezte kacér mosollyal
-Ilyesmire célzol? - leheltem csókot a sértett felületre
-Pontosan. - mondta széles mosollyal
Az seb ápolgatása közben a szemem fürkészte levakarhatatlan mosollyal, amitől kissé zavarba jöttem. Ahogy végeztem a bandázst letekerte a kezéről, majd óvatosan a szeméhez emelte az eddig ölében pihenő húst. 
-Örülnék, ha oda költöznél. - mondta komolyan - Tudnám, hogy biztonságban vagy.
-Harry, nem kell rám vigyáznod. 
Nem tetszett neki a válaszom. Nem szólt semmit, csak levette rólam gyönyörűen csillogó szemeit, majd a húst az asztalra tette. A padlót kezdte el pásztázni. Nem akart rákényszeríteni semmire, ezért nem makacskodott tovább. Kezem az arcára vezettem, visszafordítva így felém. Szemeink ismét egymást vizslatták, mosoly ült az arcomra. Csókot leheltem ajkaira, majd a végeztével homlokom az övének támasztottam.
-Szívesen hozzátok költözök.

Még egyszer szeretném megemlíteni, mennyire imádlak titeket. A mai nap folyamán elkészültem a blog trailerével. Eléggé amatőr munka, ez az első videóm. Remélem azért nem lett túl gagyi. Ha rászánjátok magatokat egy hozzászólásra, legyetek szívesek azt is belefoglalni, hogy tetszik-e a videó. Ha igen, valószínűleg kiteszem oldalsávba, vagy fel, az oldalsorhoz. 
Kellemes Húsvéti Ünnepeket minden olvasómnak! xx