20.fejezet - Eső szoba

Ha everyone! Sajnálom, hogy ilyen későn érkezett az új rész, de amint azt már említettem, kedd óta nem volt netem. Remélem megértitek és nem haragszotok. Ez a rész kicsit unalmas lett és rövid is, de azért remélem kapok majd pár kommentet. Jó olvasást!

Elerie*

-Szívesen hozzátok költözök.

-Komolyan? - döbbent le Harry

-Oh, dehogy, csak hülyéskedek. - mondtam ironikus hangon

Széles mosoly ült ki az arcára, majd boldogan megcsókolt. Óvatosan hátradöntött a kanapén, majd felém tornyosult, egy pillanatra sem elengedve ajkaimat. Kezeivel a vállam mellett támaszkodott, lábaimat a derekán kulcsoltam össze, mire belemosolyodott a csókunkba. Kezeimmel a nyakát fogtam közre, miközben egyre hevesebben csókolt. Leírhatatlan, hogy menyire szeretem őt, de komolyan. Kicsit tartok ugyan a költözéstől, de szerintem nem lesz vészes. Jobban mondva inkább csak reménykedek benne. Egy idő után áttért a nyakamra. Amikor együtt voltunk, minden gondolatom elszállt. Kikapcsolt az agyam, csak éltem a pillanatnak és élveztem Harry jelenlétét.
-Annyira jó lesz. - motyogta a nyakamba - Megyünk pakolni?
-Szeretnél?
-Minél előbb megyünk, annál jobb. - mondta sietősen
Feldőlt, a kanapén térdelve nyújtotta kezét felém, hogy felsegítsen. Ahogy felhúzott, dereka körül összefonódó lábaim szorítása enyhült, kezeink összekulcsolódtak. Csókot nyomott ajkaimra, majd elmosolyodott. Feltápászkodtunk, majd a szobába mentünk.
-Hé, a nagyid hol van? - álltam meg egy pillanatra
-Nem tudom. - vont vállat - Kipróbáljuk a sminket?
-Furcsa ezt egy pasi szájából hallani, de igen. - mondtam nevetve
A fiókomhoz léptem, amiben a sminket tartottam, majd kivettem belőle az alapozót és a púdert. Sokadszorra és elég nehezen, de sikerült nagyjából eltüntetnem Harry monokliját. Gondolom, ha én, nagyon alap kellékekkel megtudtam oldani helye-közel, akkor egy hivatásos kozmetikus úgy meg tudja majd csinálni, hogy nyoma sem marad. Neki láttunk a pakolásnak. Először a ruhákat dobáltuk ki a szekrényemből, hogy ülve hajtogathassuk össze. Leültünk egymással szembe a kupac két végén.
-Ezt még nem is láttam rajtad. - emelt ki egy fekete csipkés felsőt a rakásból Harry - Ezt elvisszük.
-Harry, viszünk mindent. - mondtam nevetést visszafojtva
Összehajtogattuk a ruhákat, majd belegyömöszöltük őket a bőröndökbe.
-Állj! - kiáltottam el magam, mire Harry abbahagyta az utolsó bőrönd cipzározását és értetlenkedve rám nézett - Valamit holnap is fel kéne vennem.
-Tényleg. - nevette el magát - Valami kényelmeset szedjél ki.
Megpróbáltam úgy szedelődzködni, hogy ne kelljen felforgatnom az összes bőröndöt, és újra kezdeni a hajtogatást, így inkább csak a tetejéről válogattam. Hamar meglettem, majd a fotelhez indultam, és ledobtam rá a kiválasztott szettet, mire visszafordultam Harry a fehérneműs fiókomat készült kihúzni. Épp, hogy hozzáért, megálltam előtte, megakadályozva ezzel a kihúzását. Az ágyon ülve kezeit a csípőmre vezette, majd felnézett rám.
-Ezeket is be kell pakolnod. - mondta nyugodtan
Kezei hátrébb csúsztak, a derekamon végig vezetve hátul állapodtak meg összekulcsolva.
-Igen, nekem. - nyomtam meg az utóbbi szót
-De szívesen segítek. - mosolygott kacéran
-Megoldom. - utasítottam vissza
Kicsit erősödött a szorítása, magára rántva ezzel engem. Kezeim épphogy hozzáértek a mellkasához, lassan hátradőlt az ágyon, kapkodva az ajkaimat csókolta, amibe akaratlanul is belemosolyodtam. Nehezen, de sikerült ajkainkat elválasztani, majd visszafordultam a fiókomhoz, miközben Harry végig figyelt. Az egyik bőröndöt oda húztam a fiók elé, majd azt kivéve a helyéről beleborítottam a tartalmát.
-Gyors megoldás. - mondta elismerően Harry
Becipzároztam a bőröndöt, majd Harry segítségével olyan helyre tettük őket, ahol nincsenek útban. Ezután leültem az ágyra, mire Harry elém sétált. Kezeit a vállamra helyezve nyomott óvatosan fekvésbe az ágyon. A nyakamat kezdte el csókolgatni, miközben én kezeimet a nyaka örül kulcsoltam össze. Haja csikizte a bőröm, a hideg futkosott rajtam, ha a közelemben volt. Leírhatatlanul boldog voltam vele, az érzést pedig csak fokozta, amikor a nyakamról tovább haladt. A fülem alatti részt hintette be apró, puha csókokkal, ami köztudottan mindkettőnk gyenge pontja. Innen egészen a vállamig csókolgatta a bőröm, elképzelhetetlen az az érzés, amit akkor átéltem. Nem csak ilyenkor, hanem azokban a pillanatokban is, ha csak ültünk egymás mellett. Ha csak beszélgettünk. Az, ahogy rám néz, az, ahogy hozzám szól, nekem egyszerűen maga a mennyország. És amikor megcsókol, olyan, mintha csak ketten lennénk a világon. 
-Mikor megyünk? - kérdeztem két csók megejtése között
-Akár most. - vont vállat
-Most? - kérdeztem vissza
-Anyától meg a nagyitól is el kell köszönnöd, és tudod, anya szeret beszélni. - magyarázta meg
-Milyen igaz. - mondtam nevetve - Akkor menjünk.
Arcát kezeim közé fogtam, majd egy csókot leheltem puha ajkaira. Lassan araszolgatott hátrafelé, feltérdelt az ágyon, magával húzva engem is. Lemásztunk, majd míg a Harry által hívott taxi befutott, lecipeltük a bőröndöket. Kicsit tartok ettől az egész költözősditől.  Hárman leszünk ugyebár, de azért mégiscsak furcsa lesz. Nekem kicsit korai. De hát ez van, ha Harry ettől lesz boldog, én is az vagyok.
-Amúgy ennek mi értelme volt? - fordultam Harry felé az ajtóban
-Minek? - kérdezte bambán 
-Elmegyünk taxival két utcával arrébb a bőröndökkel, mikor ki tudja hol végzünk. Nem egyszerűbb lenn, ha itt hagynánk őket, és majd amikor visszaindulnánk, hívnál egy taxit, és míg átérünk, az megérkezik?!
-Utálom, hogy mindig igazad van. - mondta félig nevetve 
-Akkor most mi legyen? A taxis már úton van. 
-Hát most már mindegy. Elmegyünk anyuhoz, és majd da hívjuk a taxit. - vont vállat
Épp, hogy befejezte a mondatot, a taxis dudaszót hallatott. A férfi segített kicpilne a bőröndöket, majd miután Harry tudtára adta a címet, elindult. Szerencsénkre nem kellett kétszer lenyomnunk ugyanazt a szöveget, ugyanis Harry nagymamája Anne társaságát élvezte, amikor beléptünk az ajtón. A bőröndöket letettük, ahol épp álltunk.
-Jaj, kisfiam, mi történt veled? - szörnyedt el Harry száját nézve a nagymamája
-Csak elestem. - legyintett Harry
Még jó, hogy a szemét helye-közel sikerült eltüntetnem.
-Kiskorodban is midig csak a bajt kerested. - ült le Anne - És általában meg is találtad. Mik ezek a bőröndök? - pillantott a lábunknál helyet foglaló tárgyakra - Ki költözik?
-Jó, hogy megkérdezted, épp ezügyben jövünk. - ült le Harry is, majd követtem őt
-Úgy döntöttünk, hogy Harryékhez költözök Londonba. - fojtattam 
-Mi? - kérdezték egyszerre, elképedve 
-Jól hallottátok. - mondta Harry
-Ne haragudjatok, de szerintem nem túl jó ötlet ilyen fiatalon, ennyi együttlét után összeköltözni. - mondta őszintén Anne
Végre valaki, aki egyet ért velem. Még ha nem is tudják, hogy én is így tartom. 
-De nem ketten leszünk. - érvelt Harry - Ott lesz Louis, meg a nap nagy részeiben a banda többi tagja is.
-Ti tudjátok. - vont vállat Anne - Mikor mentek?
-A következő géppel. - válaszolt határozottan Harry 
-Nem lenne jobb a magángéppel? Friss még a kapcsolatotok a rajongók és a média számára, szerintem biztonságosabb lenne. - szólt közbe Harry nagymamája
-Te hogy látod? - nézett rám Harry
-Te tudod, kicsim. - vontam vállat - Nekem mindenhogy jó.
-Igazad van, nagyi. - sóhajtott nagyot - Érdemesebb lenne azzal menni. Nehogy neked essenek. - nyomott csókot az ajkaimra - Akkor lassan mehetünk is, nem?
-Felőlem. - hagytam rá a döntést
-Ilyen hamar le akartok rázni? - fakadt ki Anne
-Csak Harry. - emeltem védekező állásba kezeimet
Harry egy ravasz mosollyal felém fordult, majd lassan a fülemhez hajolt.
-Ezt még később elintézzük. - mondta fenyegetően, majd egy puszit lehelt az arcomra
-Na jól van, nem tartunk fel titeket, menjetek fiatalok, élvezzétek az életet. - csattant fel hirtelen Anne - Érezzétek jól magatokat, vigyázzatok magatokra, és hetente legalább három alkalommal telefonálni. - kötötte a lelünkre
-Mintha nem hívnálak minden nap legalább kétszer. - forgatta a szemét Harry
-Igaz, ez lényegében neked szólt. - nézett rám
Egy biztató mosollyal megölelt, majd megpuszilt, ahogy Harry nagymamája is. Eközben a drága Harold taxit hívott, majd míg kicipekedtünk a járdáig, az megérkezett. Az út alatt Hazza egy telefonnal lerendezte a gépet, ami pár perccel a reptérre érkezésünk után landolt is. A csomagokat feltette egy férfi, míg mi beszálltunk. 
-A srácok tudják, hogy jövök? - kérdeztem érdeklődve, úgy negyed óra repülés után
-Nem. - ellenkezett Harry - Nem szóltam senkinek, szóval meglepetés leszel. De nem hiszem, hogy mindenki otthon lesz. Pár nap szabit kaptunk, mikor lebetegedtem, biztos haza mentek pár napra ők is.
-De nem csak Louissal élsz? - kérdeztem bambán
-De, csak mivel mi ketten lakjuk, nagyobb, mint a srácok háza, mivel ők egyedül élnek, így általában nálunk tanyázunk. - magyarázta meg
-Áh, értem.- bólintottam hosszan - Mennyi idő, míg Londonba érünk?
-Nem tudom, egy-másfél óra talán. - mondta bizonytalanul 
-Akkor addig azt hiszem alszok egyet.

Harry egy édes csókkal zökkentett ki álmomból, közölve, hogy pár perc múlva landolunk. Miután a gépet biztonságosan letette a pilóta, Harry telefonált. Azt hiszem valami Paullal beszélt, hogy kocsit hozasson, mielőtt a rajongók nekünk esnének  kérdésekkel. Miután a kért jármű, és a férfi is megérkezett, hatalmas tömegen kellett átverekednünk magunkat. Hogy honnan tudták, hogy Harry jön, fogalmam sincs. Ráadásul magángéppel még nehezebb az ilyet eltalálni. Paul azon volt, hogy megvédjen minket a tömeg túlzott reakciójától. A sikítozástól a fejem szét akart robbanni, csak ki akartam onnan jutni. A haladás közben Harry csak egyre védelmezőbben tartott maga mellett, és fogta a kezem. Sosem volt még ilyenben részem, és őszintén szólva nem is akarom többször átélni. Ahogy kijutottunk a tömegből, mindhárman megkönnyebbülést jelző sóhajjal huppantunk az autó kényelmes üléseire. Míg Paul a volán mögé, én és Harry a hátsó ülésekre kerültünk.
-Miért nem szóltál, hogy jössz? - kérdezte Harryt Paul, miután beindította az autót - Jösztök. - javította ki magát
-Hirtelen döntés volt. - vont vállat a mellettem ülő Harry
-Egyébként Paul Higgins vagyok, a srácok menedzsere. - mutatkozott be
-Elerie Frewen. - mutatkoztam be én is
-A barátnőm. - tette hozzá Harry
-Örülök. - bólintott aprót - Nem akarlak elijeszteni, de rengeteg megbeszélni valónk van. A banda többi tagja elméletileg ma este ér haza, úgyhogy ha nem bánjátok, este meg is ejtjük ezt a kis összejövetelt.
-Nekem jó. - vont vállat Harry
-Nekem is. - vágtam rá
-Nyugi. - suttogta Harry egy hitetlenkedő mosollyal az arcán
Ezek szerint látszik, mégis mennyire sikerült megijesztenie Paulnak. Értem én, hogy nagy port fogok kavarni azzal, hogy Harry barátnője vagyok, de remélem nem túl nagy dolog.

Miután Paul haza furikázott minket, Harold elrohant és magamra hagyott az óriási házban. Annyit közölt velem futólag, hogy egy óra múlva legyek készen. Addig, míg távol volt úgy döntöttem kipakolok az újdonsült szobámba, ami a Harryé mellett volt. Miután ezzel megvoltam, villám gyorsan kezdtem el készülődni, ugyanis nem volt már csak negyed órám hátra.

Épp, hogy felhúztam a cipőm, a bejárati ajtó csapódott. Leszaladtam a lépcsőn, majd széles mosollyal vetettem Harry karjaiba magam. Nyaka körül összekulcsoltam kezeim, majd hosszan megcsókoltam. 
-Mehetünk? - helyezte kezét a kilincsre
Bólintottam egyet, mire kinyitotta az ajtót, majd kezét a derekamra vezetve engedett előre. Autóval mentünk egy számomra még ismeretlen helyre. Az épület érdekes volt, kicsit, mintha elhagyatott lenne. Harry magabiztosan, titokzatos mosollyal haladt előre, maga után húzva engem is. Miután beléptünk, megállt egy ajtó előtt, majd felém fordult. Kezeit a csípőmön pihentette.
-Emlékszel még, mit ígértem neked az első nap, amikor találkoztunk? - kérdezte mosolyogva
-Igen, de hogy jön ez most ide? - kérdeztem értetlenkedve
-Csak gyere. - mondta biztatóan
Benyitott a kis szobába, elém tárva ezzel a az ajtó mögötti rejtélyt. Az eső szoba, amiről beszélt. Csodálatos volt. Széles mosoly húzódott eddig még értetlen arckifejezésem helyére, majd a mellettem álló Harryhez fordultam. Boldogan csókoltam meg, majd besétáltunk. Tényleg olyan volt, mint amilyennek elmondta. A szoba minden szegletében esett az eső, csak ott nem, ahol álltunk. Ezt csak az tette különlegesebbé, hogy Harryvel voltam ott. Tényleg, az életem ennél szebb már nem is lehetne. Van egy tökéletes barátom, aki mellett boldogabb már nem is lehetnék. Justin eltűnt az életünkből, aminek iszonyatosan örülök. Az egyetlen dolog, ami bánt, az az, hogy nem tudom mi van apával. Már hónapok óta nem is láttam. Ha minden igaz, visszament Harlowba, de ki tudja, hogy mi történt azóta. 
-Mi a baj? - tűrte a hajam a fülem mögé Harry
-Semmi, csak eszembe jutott apa. - sóhajtottam nagyot
Nem szólt semmit, csak megölelt. Kezeim a hátánál fonódtak össze, mire a hajamba puszilt. 
-Menjünk, a srácok már biztos otthon vannak. - erőltetett mosolyt az arcára
Nem szóltam semmi, csak elindultam kifelé. Haza mentünk, és Harrynek igaza volt. A nappaliból már a TV és a nevetés zaja szűrődött ki. Az ajtó csapódás után a TV lehalkult kicsit.
-Te Harry. - hallottam egy ismerős hangot - Anne ideköltözik? - sétált az előszobába Louis
-Szia Louis. - köszöntem egy halvány mosollyal a kérdése végett
-Elerie? - döbbent le - Uramisten!
Hitetlenkedő mosollyal lépett közelebb,majd szorosan megölelt, amit viszonoztam.
-Csak nem meglepődtél? - kérdeztem nevetve
-Harry nem is mondta, hogy együtt vagytok. - pillantott az imént említett személyre - Gratulálok.
-Köszönjük. - hálálkodtam
Eközben a nappaliból mindenki az előszobába lépdelt, majd összeráncolt szemöldökkel néztek hol rám, hol Harryre.
-Elerie?! - kérdezte bambán Niall
-Igen. - mondtam bizonytalanul
-Tényleg te vagy az? - képedt el Liam
-Azt hiszem. - mondtam nevetve
-Te jó ég! - mondta Zayn, majd megölelt
Liam és Niall is így tett, majd átsétáltunk a nappaliba, és leültünk. Hogy mindenki kényelmesen elférjen, Harry ölében foglaltam helyet, míg mellettünk Zayn és Niall, a két fotelban pedig Lou és Liam. 
-Mióta vagytok együtt? - kérdezte Louis 
-Több, mint két hete. - válaszoltam nagy mosollyal
-És hogy-hogy ideköltözöl? - nézett bambán Zayn
-Hosszú sztori. - sóhajtottam nagyot
-Mi lett a száddal? - tanulmányozta Harry ajkait Niall
-Elestem. - válaszolt tömören - Paul átjön este. - váltott témát
-Oh, bocsi. - kértem elnézést
Kiugrottam Harry ölelő kezei közül, majd a zsebembe csörgő telefonomért nyúltam. Előhalásztam a mobilom, majd az ismeretlen szám láttán értetlenkedő arckifejezéssel nyomtam meg a fogadás gombot, és emeltem fülemhez a készüléket.
-Igen? - szólam bele
A telefon túlsó végén valaki olyan hangját hallottam, akitől elképedtem. Sohasem hittem volna, hogy ilyen létezhet. De tényleg létezik? Vagy csak beképzeltem magamnak? Már nem tudom mit higgyek. 

Nos, mit gondoltok? Szerintetek ki hívta fel Eleriet? Várom a tippeket.:D