21.fejezet - Városnézés

Sziasztok! Sajnálom, hogy már egy hete nem volt új rész, és hogy ez is ilyen rövid lett , de kicsit megakadtam az írásban. Remélem ez a rész is tetszik és kapok kommenteket. Tudjátok, gombok használata, feliratkozás! Jó olvasást.:)

Elerie*

A telefon túlsó végén valaki olyan hangját hallottam, akitől elképedtem. Sohasem hittem volna, hogy ilyen létezhet. De tényleg létezik? Vagy csak beképzeltem magamnak? Már nem tudom mit higgyek.
-Elerie? - kérdezte egy remegő, női hang
-Ki beszél? - türelmetlenkedtem
-Emily vagyok. - mondta halkan, nyögdécselve
-Anya? - döbbentem le
Az érzések kavarogtak bennem. Nem értettem semmit. Ez nem történhet meg, lehetetlen. Anya halott. Valaki biztos csak szórakozik. De akkor mégis miért hasonlít úgy anya hangjára?
-Kicsim, tudom, semmit sem értesz, de mindent elmagyarázok, csak holnap háromkor legyél a cukrászdában, kérlek.
Nem szóltam semmit. Hallgatásom észrevétele után anya rám nyomta a telefont. Már, ha tényleg ő volt az. Lesokkolódva baktattam vissza a fiúkhoz, majd újra elfoglaltam a helyem Harry ölében, aki bal kezét a hátamon, a jobb tenyerét pedig a combomon pihentette.
-Minden rendben? - kérdezte aggódva
-Persze. - mondtam bizonytalanul - Miről van szó? - tereltem a témát
-Csak az esküvőről. - válaszolt Louis
-Hol van még az? - kérdeztem hitetlenkedve
-Nem messze. - mondta Harry, a mondata befejeztével pedig csengettek
-Nyitom. - sóhajtott nagyot Louis
Feltételezhetőleg Paul érkezett meg. Már most félek ettől az egésztől.
-Sziasztok. - foglalt helyet Paul sietősen - Térjünk a lényegre. - nézett rám és Harryre - Mindenki tudja, hogy az X-Faktor előtt jártatok. Csak egy kérdésem van, főként hozzád. - nézett konkrétan Harryre - Komolyan gondoljátok ezt a kapcsolatot?
-Igen. - válaszoltunk egyszerre, határozottan
-Ilyen kérdést mégis hogy tehetsz fel? - akadt ki Louis, persze csak hülyeségből
-Remek. - forgatta a szemét Paul Louis miatt - A rajongókkal hogy fogod közölni?
-Twitcam, koncert, rádió, interjú. - sorolt fel pár lehetőséget Harry - Nekem mindegy. - vont vállat - Neked hogy lenne jó, kicsim?
-Neked kell bejelentened, döntsd el te, hogy lenne könnyebb. - hagytam rá
-Oké, ezt majd megbeszélitek egymás közt. - szólt közbe Paul - Fogod bírni a rajongókat, és a médiát? Na meg ezt a négy idiótát? - nézett körbe a srácokon
-Mi az, hogy idióták? - játszotta a sértődöttet Lou - Kikérem magamnak ezt a hangnemet.
-Azt hiszem erről beszélt. - célzott Paul előző kijelentésére Liam
-Igen, azt hiszem képes leszek megbirkózni velük. - mondtam félig nevetve, kissé bizonytalanul
-Rendben, de szólok, hogy néha rosszabbak, mint a rajongók. - forgatta a szemét
-Legalább felkészítenek. - vontam vállat
-Na igen, mindennek van jó oldala. - adott igazat Paul - Azt hiszem ennyi lényeges dolog van, majd, ha valami még eszembe jut, hívlak titeket. Akkor a bejelentés módját mindenképp beszéljétek meg, és majd értesítsetek. - állt fel eddigi helyéről
Louis kikísérte, majd visszaült közénk. Arcán mérhetetlen vigyor volt, nem értettem miért.
-Mi bajod van? - kérdeztem bambán
-Semmi. - mondta gúnyosan, majd Zaynre pillantott
Felpattant a helyéről, majd Zayn elé lépett. Ő azonnal vette az adást, kezeit kitárta, így Louis az ölébe tudott ülni.
-Oh, úgy szeretlek kicsi édes mézes sütikém. - simogatta Lou Zayn arcát
-Én is téged, nyuszikám. - mondta kissé unottan Zayn
-Mi az, hogy csak nyuszikám? - állt fel sértődötten Louis - Azt hittem ennél jobban szeretsz.
Sértődést játszva hátat fordított Zaynnek, aki szemet forgatott kínjában,majd nevetésben tört ki.
-Drága, egyetlen habos, cukros mézes piskótám, ne haragudj. - kérlelte Zayn
-Kicsit jobb, de még mindig nem az igazi. - mondta megenyhülve Louis, majd visszaült Zayn ölébe
-Ilyenkor mit éreznek? - fordultam Harry felé
-Ha én azt tudnám. - mondta nevetve - Ehhez nyugodtan kezdj el hozzá szokni egyébként.
-Rajta vagyok. - húztam a szám

Este fürdés után alváshoz készülődtem, de amint beléptem a szobámba, az ágyamat valaki elfoglalta.
-És én hol alszok majd? - kérdeztem kötekedve Harryt
-Szorítok neked helyet, ha nagyon szeretnéd. - mondta mosolyogva
Az ágyhoz botorkáltam, majd befeküdtem Harryhez. Hátulról átölelve keze a hasamon állapodott meg, az enyém pedig az ő kezén. Szorosan magához húzott, majd egy puszit lehet az arcomra.
-Milyenek a srácok? - kérdezte már álmos hangon
-Őrültek. - mondtam nevetve
-És mi van Louissal?
-Mi lenne? - értetlenkedtem
-Oh, úgy teszel, mintha nem tetszene. - mondta felháborodva
-Mi van? - fakadtam ki
Lehámoztam magamról védelmezően ölelő karját, majd feldőltem és felé fordultam.
-Mit vagy úgy oda? - kérdeztem dühösen - Mert megöleltem valakit, akit majdnem két éve nem láttam?
-Láttam, hogy nézel rá. - mondta flegmán
-Miért, hogy nézek rá? - türelmetlenkedtem
-Úgy, ahogy rám soha.
-Talán azért, mert rád soha nem tekintettem úgy, mint barátra. Vagy talán azért, mert szeretlek, ez nem fordult meg a fejedben? - hadartam el szavaimat idegesen
Nem szólt semmit, csak nagyot sóhajtott. Feltételezem rájött, mekkora baromságot feltételezett. Kezével óvatosan közre fogta az enyémet, majd magához húzta. Puha ajkaival puszit lehelt rá.
-Ne haragudj. - mondta halkan
-Nem haragszok csak szarul esik, hogy nem bízol bennem. Én a pletykák ellenére hányszor kérdőjeleztem meg a hűségedet? - kérdeztem még mindig feszülten
-Rendben, igazad van, sajnálom.
Feldőlt, majd felém fordult. Megbánó tekintettel nézett rám, majd halvány mosoly ült az arcára.
-Holnap elmegyünk valahová? - kérdezte kiskutya szemekkel
-Délután majd város néznék inkább.
Őszintén szólva még nem voltam biztos benne, hogy menni akarok, de úgy éreztem, hogy ott kell lennem. Kíváncsi voltam, hogy tényleg a halott anyám volt-e a vonal túlsó végén.
-Oké, akkor reggel elmegyünk eszünk valahol, beülünk egy moziba, vagy ahová szeretnél, utána meg mehetünk várost nézni. - foglalta össze a holnapi programot
-Vagy mi lenne akkor, ha elmennénk reggelizni, és utána néznénk meg a várost?
-Nekem jó. - vont vállat - Csak az estéd legyen szabad.
-Miért, mi lesz este?
-Majd megtudod. Akkor reggeli és városnézés. Délután lehet el kell ugranunk kicsit stúdiózni, de, ha nem, akkor elugorhatnánk moziba.
-Még meglátom mennyire lesz kedvem. - nyomtam csókot ajkaira - Jó éjt.
-Neked is, kicsim.
Visszafeküdtem a helyemre, de ezúttal Harryvel szembe fordultam. Kezeim a mellkasa előtt, míg fejem a karján pihent. Éreztem, ahogy meleg tenyerét a hátamra simítja, majd közelebb húz magához. Magamba szippantottam bódító illatát, ami mosolyra késztetett. Bal karját, amin feküdtem, kicsit megemelte, hogy átölelhessen. Harryhez képest kicsi vagyok, így szinte eltűntem karjai közt. Lábaink összegabalyodtak. Védelmező ölelésében hunytam álomra szemem.

Reggel a szememet kiégető napsugaraira ébredtem. Forgolódtam párat, majd lehunyt szemekkel tapogatni kezdtem az ágyat. Harryt sehol sem éreztem, és hiába nyitottam ki látószerveimet, ő sehol sem volt. Nagyot sóhajtottam, majd a takarót lehámoztam magamról. Épp Harry keresésére indultam volna, amikor nyílt az ajtó. A göndör fürtjei össze-vissza álltak, kezében két csésze díszelgett. Könyökével nyomta le a kilincset, a bezárását már rám hagyta, amikor odasiettem, hogy segítsek neki.
-Jó reggelt. - mosolyodott el, amikor leültem mellé
-Neked is. - nyomta csókot ajkaira
Átnyújtotta az egyik csészét, amiben vélhetőleg kávé volt. Bal kezemben tartva kavargattam a tartalmát, majd miután belekortyoltam, nevetést visszafojtva fintorogtam.
-Ne haragudj, kicsim. - mondtam még mindig nevetve - Szeretlek, de ez a kávé kibaszott erős.
-Nem tudtam, hogy iszod. - vont vállat - Én az egész napos hajtás miatt így iszom.
-Oké, akkor egyezzünk meg abban, hogy a kávét majd én megcsinálom magamnak. Amúgy se iszok túl gyakran.
-Rendben. - egyezett bele
Csókot nyomtam ajkaira, majd kipateroltam, hogy felöltözhessek. Miután ezzel végeztem, a nappaliban vártam be a még készülődő barátomat. A lépcső felől botorkálást hallottam, azt hittem ő jött le, de tévedtem, ugyanis Louis álmos fejével találtam szembe magam.

-Reggelt. - mondta álmosan
-Neked is.
-Mentek valahová? - ült le mellém
-Reggelizni, meg várost nézni. - adtam a tudtára
-Én is randizok. - mondta büszkén - A TV-vel, meg a kajával. - mondta egy grimasz kíséretében
-Bolond vagy. - mondtam nevetve
-Na, érezzétek jól magatokat. - sóhajtott nagyot, majd felállt
-Köszi, ti is. - háláltam meg a kívánságát nevetve
Harry az övét birizgálva sétált le a lépcsőn, majd az utolsó fokon megállt. Ahogy megigazította az imént említett tárgyat, széles mosollyal rám nézett.
-Mehetünk?
-Persze. - álltam fel - Szia Louis.
-Sziasztok! - kiabált a konyhából
Ahogy kiléptünk a házból, kapkodva nyúltunk egymás keze után, majd összekulcsoltuk őket. Pár lépés megtétele után Harry rajongóinak egy nagy tábora vett körbe minket. Ezt az egészet már most nem szeretem, de hozzá kell szoknom. Vállaltam, hogy ennek ellenére együtt leszek Harryvel, amin nem is kívánok változtatni. Miközben megpróbáltuk átverekedni magunkat a tömegen, kaptuk a kérdéseket. Rendszerint felőlem, és a kettőnk kapcsolatáról érdeklődtek. Nagyon nehezen sikerült megszabadulnunk a tömegtől. A legközelebbi kajáldába ültünk be, még mielőtt még egy ilyen csoportba bele futottunk volna.
-Jól vagy? - kérdezte aggódva Harry
-Persze. - mondtam határozottan
A reggeli kissé szótlanul telt, feltehetőleg a rajongók lefárasztása miatt. Úgy döntöttünk először azokat a dolgokat nézzük meg, amik érdekelhetnek, majd csak azután a nevezetességeket. Épp a házunkhoz legközelebb elhelyezkedő moziról taglalt Harry, amikor mosoly húzódott a számra.
-Mi az? - kérdezte hitetlenkedve
-Nem emlékeztet valamire ez az egész szitu?
-Az első találkozásunk. - húzódott széles mosolyra a szája
-Akkor is körbe vezettél a városon. Csak épp nem így. - emeltem fel az összekulcsolt kézfejünket
-De már akkor tudtam, hogy minket egymásnak teremtettek.
Halkan elnevettem magam, majd egy csókot nyomtam ajkaira.
-Szeretlek. - mondtuk egyszerre
mindketten elmosolyodtunk, majd tovább sétáltunk.
-Mit nézzük meg? - fordult felém Harry
-Maga az idegenvezető, nem nekem kellene tudnom. - vontam vállat
-Oh, ezesetben tudom ajánlani a London Eye-t, hölgyem. - mutatott az említett óriáskerék felé - Remek szórakozás, ha éppen nem tériszonyos.
-És, ha mégis az vagyok? Felülne velem egy körre? - folytattam a játékos
-Ezer örömmel, de cserébe kérnék valamit. - mondta ellent nem tűrő hangon
-Mi lenne az, uram?
-A csókja, asszonyom. - mondta, majd elnevette magát
-Csak azután, hogy kipróbáltuk.
Mindketten elnevettük magunkat, majd elindultunk a célunkként kitűzött óriáskerék felé. Kicsit idegesítő volt egy idő után, hogy folyamatosan fényképeznek, és szinte minden lépésünket megörökítik, de ilyenkor mindig arra gondoltam, hogy szeretem Harryt. Így kicsit sikerült lenyugodnom. Ahogy megérkeztünk, Harry megvette a jegyeket, majd nem sokkal később beinvitáltak minket a kis kabinba. Félelmetes volt ugyan olyan magasságban lenni, de Harry jelenléte megnyugtatott. A tájat bámultam, amikor Harry hátulról átölelt. Arcát a nyakamba fúrta, majd puszit lehet oda. Állát a vállamon támasztotta meg, így a fejünk majdnem egy vonalban volt. Felé fordultam, majd egy puszit nyomtam az arcára., mire elmosolyodott.
-Elnézünk a vidámparkba? - nézte szüntelenül a tájat
Válaszadásként csak hümmögtem egyet, miszerint benne vagyok a dologban. Miután véget ért a kör, kézen fogva sétálgatunk a standok között. Csak nézelődtünk, amikor Harry hirtelen megállt. Egy olyan játéknál kötöttünk ki, amitől a nevetés tört rám. A lényege az volt, hogy a kapott vízipisztollyal a lufiba kellett célozni, és az nyert, akinek hamarabb kidurrant.
-Most mi van? Ezt mindig is ki akartam próbálni. - mondta nevetve - Egy élmény lesz leverni benne.
-Na arra ne vegyél mérget.
Megkaptuk a két vízipisztolyt, majd elkezdtünk őrült módjára célozni. Hiába nyomtam erősebben a gombot, a víz nem jött erősebben, bár ez már az elején egyértelmű volt. Harry néha rám pillantott, ahogy én is rá. A játék ideje alatt gyönyörű, gödröcskés mosolya el sem tűnt az arcáról. Egy óvatlan pillanatban a pisztoly kiesett a kezéből, így a játékot én nyertem.
-Béna. - kötekedtem vele
Nagyon jól tudtam, hogy direkt csinálta. Egy vízipisztoly nem esik csak úgy ki az ember kezéből, mg akkor is, ha vizes. 
-Oh, igen?! - mondta fenyegetően - Ideadná, kérem? - mutatott a vízipisztolyra
A stand mögött álló öreg férfi szó nélkül átnyújtotta neki az említett tárgyat, majd széles mosollyal figyelt minket. Hátrálni kezdem, de a nevetés nem könnyítette meg a dolgom.
-Ne, Harry, meg ne próbáld. - mondtam ellent nem tűrő hangon
-Ha olyan béna vagyok, amilyennek titulálsz, úgy sem talállak el. - mondta nevetve
-Harold! - szóltam rá komolyan, de végül mégis elnevettem magam
Ekkor éreztem, ahogy a hasamat éri a hideg víz. A szememet becsukva tűrtem a dolgot, és Harry önfeledt kacagását hallgatva elmosolyodtam.
-Úgy tűnik még sem vagyok olyan béna. - tett szét a karját,miután kellő mennyiségű víz landolt a felsőmön
-Harold Edward Styles. - sétáltam felé határozott léptekkel - Ezért még nagyon megfizetsz.
-Állok elébe.
Szaladni kezdett, ahogy közeledtem felé.
-Hé. - szólt utánam az öreg férfi - Ezzel könnyebb lesz.
Átnyújtott egy kicsivel nagyobb vízipisztolyt, mire hálásan rá néztem.
-Köszönöm. - bólintottam aprót
-Ugyan. - legyintett nagyot
Megindultam Harry keresésére. A vidámpark óriási volt, a tömeg még nagyobb.
-Elnézést, nem látott egy göndör hajú srácot, vízipisztollyal? - szólítottam le egy nőt
-De, mintha arra szaladt volna. - mondta kissé bizonytalanul, az édességes stand felé mutatva
-Köszönöm. - háláltam meg a segítségét
Megindultam a stand felé, ügyelve arra, hogy Harry ne kerüljön mögém. Lassan közelítettem, szerintem teljesen bolondnak néztek, de nem érdekelt. A vízipisztolyt a mellkasomhoz emeltem, ahogy a filmekben szokták. Nem voltam elég óvatos, nem figyeltem túlzottan. Harry mögém került, a pisztolyt a hátamhoz szegezve. Nevetve a levegőbe emeltem a kezeimet, mire teljesen mögém lépett. Bal kezét átvezette a hasam előtt, úgy húzott magához. A fülemhez hajolt, haja csikizte a bőröm.
-Az ígért csók elmaradt. - puszilt a nyakamba
Megfordultam, majd széles mosollyal egy csókot nyomtam puha ajkaira. Mindkét keze átölelte a derekam, én arcát fogtam két kezem közé. Miután elváltak ajkaink, a "fegyvert" felvettem a földről, majd visszavittük a tulajdonosnak. Jót nevetett rajtunk.
-Oh, hogy a rohadt élet csessze már meg. - mondta dühösen Harry
Előkotorta a csörgő telefonját a zsebéből, majd egy szemforgatás után a füléhez emelte.
-Mondjad. - szólt bele idegesen - Fél óra és ott vagyok. - sóhajtott nagyot
-Mi történt? - kérdeztem rémülten
-Be kell mennem a stúdióba.
-ezért vagy ideges? - hitetlenkedtem - Tudtuk, hogy valószínűleg be kell menned.
-Nem haragszol? - nézett rám sajnálkozva
-Már hogy haragudnék? - mosolyodtam el - Számítottam rá, mert szóltál.
-Mit fogsz csinálni?
-Amiatt ne aggódj, majd elfoglalom magam valahogy. - vontam vállat
Őszintén szólva kicsit örültem, hogy Harrynek be kellett mennie. Nem tudom, hogy jöttem volna el otthonról, ha ott van. Haza mentünk, mert a szövegei, és még pár dolog otthon volt,majd gyorsan el is ment, hogy minél hamarabb visszaérhessen. A városnézés alatt Harry azt a kis cukrászdát is megmutatta, ami hozzánk a legközelebb volt. Nem tudom, hogy a hívom melyikről beszélt, de én abba fogok elmenni. Ha mégsem ott lesz, akkor az valószínűleg egy jel arra, hogy nem is kell tudnom, hogy tényleg a halott anyám hívott-e. A találkozóig volt még fél órám, azt pedig gondolkozással töltöttem. Nem tudtam, hogy tényleg el kell-e mennem. Jó ötlet? Mi lesz, ha tényleg anya hívott? De miért hívna a halott anyám? És ha nem ő volt, akkor melyik az az elmebeteg állat, aki ilyennel szórakozik? És ha anya volt? Mit akar? Miért keres most? Idegesen indultam el a cukrászdába, mindenem remegett. ahogy megérkeztem, leültem egy kinti asztalhoz, miközben a kért forrócsokimat kavargattam. Szemeimmel mindenhol anyát kerestem. Egy idő után már hülyeségnek tűnt, hogy a halott anyámat várom. Negyed óra várakozás után felálltam. Meguntam ott ülni, és az is elég valószínű, hogy ez az egész egy baromság. Elindultam haza, két lépés után viszont egy ismerős hang szólt utána. A vér megfagyott bennem.
-Elerie?!

Remélem tetszett ez a rész is, bár ezt már elmondtam. Na mindegy, szóval. Ha rászánjátok magatokat egy kommentre, aminek mellesleg nagyon örülnék, szeretnélek megkérni titeket arra az apróságra, hogy válaszoljatok nekem 3 egyszerű kérdésre:
1. Mit gondolsz a történet kialakulásáról?
2. Mi a véleményed rólam, mint író?
3. Változtatnál valamit a sztorin? (És ha igen, akkor mit?)