22.fejezet - Hívatlan vendég

HelloSziaMindenki! Meghoztam a 22.fejezetet, kicsit késve. Rövid is lett, de nem tudtam jelenleg többet kiküszöbölni magamból. Annyit fűznék még ehhez a részhez, hogy a görkoris ötlet az egyik legjobb barátnőmtől, Dorinától ered. A fagyizás is onnan van, hogy amikor felhozta a görkoris témát, épp a fagyival hűsítettük magunkat. Szóval ez a fejezet részben az ő érdeme is. Innen is jobbulást csajszi, remélem tetszik majd ez a rész neked is, és mindenki másnak, aki olvassa. Jó időtöltést, és kommentelést.:)

Elerie*

-Elerie?!
Vonakodva fordultam meg  saját tengelyem körül. Ott állt előttem teljes életnagyságban a halott anyám. Dühös voltam. Minden kérdésre, ami akkor lezajlott a fejemben, választ vártam.
-Elerie. - hitetlenkedett, majd könnyes szemekkel felém sétált - Kislányom.
Megölelt volna, de eltoltam magamtól. Értetlenkedve rám nézett, mintha ő várna magyarázatot.
-Oh, ne nézz már így. - mondtam feszülten - Mi folyik itt?
-Üljünk le, és mindent elmesélek.
Kis unszolás után voltam csak hajlandó leülni vele egy asztalhoz. Még mindig nem fogtam fel a történteket.
-Hogy-hogy élsz? - csúszott ki az első, legfoglalkoztatóbb kérdés a számon - A kezeim közt haltált meg. - nyugtalankodtam
-Igen. - bólintott nagyot - Klinikailag. Nem sokkal azután, hogy elmentetek felébredtem, de nem tudtam visszamenni hozzátok. Tudom ez most nagyon sok lehet neked, de valami szörnyű dolgot tettem nem sokkal azelőtt, hogy kórházba kerültem.
-És el is mondod még az idén? - türelmetlenkedtem
-Emlékszel még, amikor Los Angelesbe kellett mennem kezelések miatt?
-Igen, veled akartam menni, de nem engedted. - mondtam dühösen
-Nem véletlen. Ismered Smith nyomozót a helyi rendőrségről. - mondta magabiztosan
-Honnan tudod? - értetlenkedtem
-Viszonyom volt vele. - sütötte le a fejét
-Mi van? - fakadtam ki - Megcsaltad apát? Várj. Megcsaltad apát, és csak azért, hogy ne érezd magad rosszul, inkább elhitetted mindenkivel, hogy halott vagy? Nem lett volna egyszerűbb elénk állni, elmondani, megbeszélni és megoldani a dolgokat? Ne válaszolj, hagyjuk. Soha többé nem akarlak látni.
-De kicsim. - próbált meg marasztalni
-Van róla fogalmad mennyi mindenen mentem keresztül miattad? - nyomtam meg dühösen az utolsó szót - Mennyi álmatlan éjszakám volt? Mennyi megaláztatás ért, amikor a részeg apámért mentem, aki azért itta le magát minden áldott nap a sárga földig, mert nem bírta feldolgozni, hogy meghaltál? És miért kerestél fel? Miért pont most? Ne, nem is érdekel. Csak tűnj el az életemből, ahogy évekkel ezelőtt. Számomra még most is halott vagy.
Idegesen álltam fel az asztaltól, majd nagyot sóhajtottam, hogy kicsit lenyugodjak, de nem tudtam. Könnyes szemeimet törölgetve siettem haza, vissza sem nézve a hátra hagyott nőre. Mérhetetlen harag töltött el legbelül, és megannyi kérdés. Magunkra hagyott, csak azért, mert szégyellte azt, amit tett. Nem értettem, hogy talált meg. Harlowból Holmes Chapelbe, onnan Los Angelesbe, aztán vissza Holmes Chapelbe, végül pedig ide, Londonba utaztam. Ebből a négy helyszínből három benne volt a rendőrségi ügyletekben. De hát Smith nyomozó gondolom simán le tudott nyomozni telefon, vagy bármi más alapján. Csak azt nem értem, hogy ő és anya mikor jöttek össze. Na jó, igazából szinte semmit nem értek ebből az egészből. És anya mit akar most? Minek keresett fel? Rendbe hozni a családot? Arról már nagyon régen lekésett. Ezt a családot már semmi sem tudja olyanná tenni, mint amilyen volt. Még mindig dühös léptekkel közelítettem meg a bejárati ajtót, majd miután lerúgtam magamról a cipőmet, bevágódtam a kanapéra. Kapcsolgattam a TV-t, amikor egy zene csatornán állt meg a tekintetem. Interjú ismétlés volt a srácokkal. Harry láttán elmosolyodtam.
-Rendben. Minden tini lány egy dologra kíváncsi. - nézett sejtelmesen a műsorvezető - Mi a helyzet a lányokkal? Kinek van barátnője, és ki támadható, facér tag? Menjünk sorban. Niall?
-Nekem nincs senkim. - vont vállat
A közönség meg sem várta, hogy befejezze a mondanivalóját, őrült üdvrivalgásba kezdett. Niall zavarában elnevette magát.
-Kiszemelt? - húzogatta szemöldökét a nő
-Az sincs, szóval lányok, itt vagyok. - emelte magasba mindkét kezét
A nézőtérről ismét sikítozás hangzott, amitől képtelen voltam lehalkítani a készüléket.
-Menjünk tovább. - mondta a csitulás utána nő - Liam?
-Nekem nincsenek olyan kecsegtető szavaim, mint Niallnek, ugyanis boldog párkapcsolatban élek még mindig, Daniellel.
-Remek, a rajongók ennek is biztos örülnek, hisz boldog vagy. - mosolyodott el
És ismét az a mérhetetlen visítozás. Szerintem a műsor fele ezzel megy el. Ez már közel sem volt akkora, és olyan őszinte ordibálás, mint amilyet Niall kapott.
-Harry? - haladt tovább a nő
-Nos, nem itt és nem így akartam tudatni a rajongókkal, de ha már így rákérdeztél, ugyanaz a válaszom, mint Liamnek. Csak természetesen én nem Daniellel vagyok együtt. - mondta nevetve
-Megtudhatjuk ki a szerencsés? - érdeklődött a nő
-Most bemutathatnám röviden, az erényeit felsorolva, de az is bőven túl lenne a műsor idején. - mondta széles mosollyal - Azt kell, hogy mondjam, tényleg, teljesen őszintén, hogy soha, senki mellett nem voltam még ilyen boldog. Arra kérem a rajongókat, még mielőtt elárulom a nevét, hogy ne bántsák. Szeretem őt, és nem akarom ennek az egész ócsárolásnak kitenni. Ha őt bánjátok, azzal egy kicsit engem is megsértettek.
-Hölgyeim, az aggódó és védelmező barát, Harry Styles. - mutatott rá széles mosollyal a műsorvezető
A közönség ujjongani kezdett, mire Harry nevetésben tört ki.
-Elerie Frewen. - nyögte ki végül a nevem
A meghatódottságtól könnyes szemeimet törölgettem a sorok hallatán. Annyira jó volt hallani, hogy szeret. Igaz, a nap minden órájában közli velem, és ki is mutatja, de ez mégis más volt. Ország-világ előtt vallotta be, ami csak még jobban esett. Igaz, sosem feltételeztem, hogy hazudna, de ez csak még jobban megerősítette, hogy tényleg szeret. Csak nem hazudna emberek ezreinek, hogy elhitessen valakivel valamit. A srácokat a turnéról és az új dalokról faggatták, amikor a mellettem lapuló telefon csörögni kezdett. Kicsit megugrottam, de azonnal kézbe kaptam a készüléket. Harry nevét a kijelzőn látva a szívem hevesebben kezdett verni. Arcomon a mosoly szélesebb lett, a gyomromban repkedő pillangók, mintha sassá változtak volna.
-Szia kicsim. - köszönt bele boldogan
-Szia. - üdvözöltem én is
-Otthon vagy? - tért a lényegre
-Hol másol lennék?
-Nem tudom. - mondta tanácstalanul - Mindjárt haza érünk, készülj el.
-Hova megyünk? - faggatóztam
-Majd meglátod, szeretlek.
Rám nyomta a telefont, esélyt sem hagyva így arra, hogy tovább kérdezősködjek. Még pár pillanatig a beszélgetés hatása alatt voltam, de gyorsan összeszedtem magam. A telefont a zsebem mélyére süllyesztettem, majd felkaptam egy pulóvert. Már épp a cipőmet húztam, amikor Harry kivételével a banda többi tagja elém került.
-Oh, nem kell az a cipő, nyugodtan vedd le. - mondta biztatóan Louis
-Kezdek félni. - mondtam viccelődve
A srácok ajánlására lehámoztam magamról a cipőmet, majd kisiettem Harryhez. Ott állt előttem a lábán, és a kezében görkorcsolyával. Jóízűen felnevettem, majd elé léptem és egy csókot nyomtam az ajkira.
-Remélem méretben megfelel. - nyújtotta át a kezében szorongatott korit
A kétfokos lépcső legtetején ülve felhúztam. Kicsit nagy volt ugyan, de nem vészes. Harry segítségével felálltam, ami elég nehéz volt, ugyanis párszor meginogtam.
-El fogok esni, még nem görkoriztam. - mondtam nevetve
-Ne aggódj, esésben nekem se lesz hiányom. - legyintett
Ahogy ezt kimondta, orra bukott. Először kicsit megijedtem, de egyszerre nevettünk fel.
-Örülök, hogy ilyen jól szórakozol, ez volt a célom.-mondta nevetve
Nevettem, pedig tudtam, hogy én is fogok hasonlóakat, és még durvábbakat is produkálni. A kezemet nyújtottam felé, hogy felsegítsem, de ő nem akart felkelni. Ehelyett inkább magára húzott.
-Harry, a nyílt utcán vagyunk. - néztem rá komolyan
-És? - vont vállat
-Na gyere, te szerencsétlen. - mondtam még mindig nevetve
Feltápászkodtam róla, majd segítettem neki felállni.
-Szerencsétlen? -vont kérdőre
-Mi az? Most jutott el a füledig a hang? - nevettem el magam - A hajad akadályozza, ugye?
-Kötekedhetnéked van? - hitetlenkedett - Na gyere, próbáljunk meg közlekedni.
-Nem megyek veled sehova. - engedtem el a kezét, továbbra ki kitartva a kötözködésem mellett
-Oh, dehogynem. - mondta egy ravasz mosollyal
Visszagurult elém, majd megragadta a kezem. Maga után húzott, amire kényszeresen felnevettem. Elfelejtettem, hogy akaratom ellenére is tudok haladni. Így Harry bosszantása kicsit nehezebb lesz.
-Amúgy nekünk nem is volt még randink. -mondta elgondolkodva Harry
-És ez talán az én hibám? - húztam fel a szemöldököm
-Akár. - vont vállat
Gyengén vállon csaptam, mire felnevettünk.
-Estére mit terveztél? - váltottam témát
-Nem mondom el. - makacskodott
-És ha azt mondom, hogy nem érek rá? - incselkedtem vele
-Mi dolgod akad? - hitetlenkedett
-Randim van. - mondtam nagyképűen - Te mit fogsz csinálni?
-Vacsorázok a legszebb nővel.
-Anyukád látogatóba jön? - esett le az állam a boldogságtól
-Bolond. - nevetett fel
-Akkor Gemma?
A kérdésemre Harry megállt, majd felém fordult.
-Holnap este nyolckor vacsora. - mondta ellent nem tűrő hangon
Hosszan megcsókoltam, mire hallottuk, ahogy kattannak a fényképezőgépek.
-Menjünk? - nyögte a csókunkba Harry
Hümmögésemmel jeleztem, hogy díjaznám az ötletet. Elgurultunk a fotósok táborától, ami nem volt könnyű menet.
-Jól vagy? - kérdezte aggódva Harry
-Persze. - mondta, határozottan
-Nem fagyizunk egyet?
-Felőlem. -vontam vállat
Kézen fogva tovább haladtunk, ami valahogy úgy nézhetett ki, hogy Harry húzott maga után. Vicces volt, főleg, hogy a képeket minden bizonnyal már ma viszont fogjuk látni. Kikértük a nekünk ízre megfelelő gombócokat, majd leültünk egymás mellé. A lábam Harry combján nyúlt el, bal kezét a térdemen pihentette. Pofátlanul bele nyalt a fagyimba, amire sértődést játszva dühösen rá néztem.
-Hogy képzeled? - bosszantottam - Ez az én fagyim.
-Komolyan, mint egy kis gyerek. - mondta nevetve
Én is megkóstoltam az övét, de inkább maradtam a sajátomnál.
-Bamba. - mondta széles mosollyal - Leetted magad. - mutatott a felsőmre
Lenéztem a mellkasomra, hogy megpróbáljam eltüntetni a foltot, de nem láttam sehol. Összeráncol szemöldökkel emeltem volna fel a fejem, amikor Harry az államra helyezte a kezét. Megemelte a fejem, majd megcsókolt. Belemosolyodtam, majd kezeimet összekulcsoltam a nyakánál.

Harry arra utasított, hogy készüljek el hétre. Dolguk akadt, így jó pár órát egyedül voltam otthon. Lefürödtem, majd felöltöztem abba szerelésbe, amit Harry választott. Azt mondta, mindennek tökéletesnek kell lennie ma este. Azt is mondta, hogy ha valami szakadt göncben mennék, az sem érdekelné, mert szeret. Én erre értelmetlenkedve közöltem vele, hogy én is szeretem őt, majd elrohantak.
-Kész vagy? - kiáltott fel Harry
Fenébe, már is itt van? Gyorsan felhúztam a cipőmet, majd lesiettem.Ott még gyorsan átvizsgáltam a táskám tartalmát, de hiányoltam valamit.

-Egy pillanat, a telefonom fent maradt. - kértem időt Harrytől, majd felrohantam
-Siess! - sürgetett
Amint beléptem a szobába, valaki csengetett. Elképzelésem nem volt, hogy ki lehet az, nem is nagyon izgatott, csak a telefonomat kerestem.
-Kicsim, téged keresnek! - kiáltott fel Harry
-Jövök! - ordítottam vissza
A párám mellett megpillantottam a telefonom, és hogy időt nyerjek, a lépcsőn lezakatolva azzal foglalkoztam, hogy a táskába süllyesszem a készüléket. Az utolsó fokra érve felpillantottam az ajtóban álló személyre.
-Mit keresel itt? - kérdeztem dühösen anyától